Hajósmese: Vízre szállt angyal, vagy régiós Balaton-tudatosság?

Tesiórákon tanulhatnák a vitorlázást a Balaton-parti kisdiákok!

A Balaton arca - a Balaton legendája

Keményvonalas szakemberként márkaműhelyes barátaimmal hónapok óta kormányzati körökben is fennhangon hirdetem: „Ötvös Csöpi” óta nincs igazi marketingese a Balatonnak! Nála jobban senki nem „rendezte” még meg a magyar tengert: minden magyar család otthonába elvitte a Balaton esszenciájának legjavát, romantikus helyszínábrázolással adta vissza a hangulatát. Kultikus közönségfilmjeivel imádott Balatonjának is tisztelgett, mi pedig neki, hogy generációk számára képes volt időt állóan megteremteni azt a vonzó és izgalmas Balaton-arculatot, amit sokáig még egy imázsgyilkos „Zimmer Ferivel” sem sikerült igazán lerombolnunk. Akciófilmjeiben a Balaton nem kellék, vagy díszlet, hanem főszereplő. Bujtor – többszörös magyar vitorlázóbajnokként is – zsigerből érezte a Balatont. Látásmódja, lényegi megközelítése ma is inspirálóan kellene, hogy hasson a tógazdákra, a tómarketing megújítóira. Mert Ötvös Csöpi világa még ma is eleven összekötőkapocs a Balaton és a társadalom között. Mellesleg ő az, aki egy egész ország számára hozta karnyújtásnyi közelségbe a kiemelt életminőséget kínáló balatoni lét talán legikonikusabb védjegyét a vitorlázást, ami nála több volt, mint életen át tartó sportszenvedély: felelősség a közösségért, a jövő generációjáért, melyet filmjeiben is büszkén felvállalt, gondoljunk csak a mosolyfakasztó vitorlássulis-kölykös jelenetekre. A szuperzsaru bőrébe bújva egy olyan sajátos balatoni embertípust formált meg, aki a helyi közösség értékeinek vigyázója. Neki még elhihettük, hogy a balatoni vitorlázás, mint lokális érték a hétköznapi életforma megbecsült, szerves része lehet.

A Balatonnál azóta sok víz lefolyt, a kádári álomvilág kukába kerülésével a tóvidék jövőképe is szavatosságát vesztette. Az új társadalmi rend bónuszaként a rendszerváltozás boldogító oldalvizein kitermelődött egy szép számú, nem a vízre szocializálódott, minden szabályra fittyet hányó, közösségi értékekre tökéletesen immunis emberfaj (az, aki a saját kerti medencéjébe talán még nem, de a Balatonba felsőbb jogon üríti a szennyét, persze a szükség néha törvényt bont). Vagyis az üzleti, gazdasági élet rejtőzködő, ám hajóskultúrára éhes/kényes nagyhalai, valamint a fegyelmezett multi- és menedzservilág farkasai mellett a Balaton iránti alázatot izomból megvető hiénák is megjelentek a vízen, ami erősen felhígította a tó vitorlástársadalmát, a szigorú hajósmorált. Tovább rombolja a turisztikai szempontból kedvezőtlen képet, hogy a nem vízre született átlagpolgár (turista) és a kor szelleme szerint a Balatonnál ma a vitorláshajó többnyire státuszértékű vagyontárgy, míg a vitorlázás döntően a kiváltságosok úri hóbortja, a kivagyiság, a társadalomtól való elhatárolódás és föléhelyezkedés modern, újkapitalista szimbóluma. A parton ragadt leszakadók tömege így évről-évre nyálcsorogva irigykedi a gazdagabb vizekre hajózottak szerencséjét, keserűen letudva, hogy pont a tóvidék embere és a jövő ígéretes generációja az, aki egyre inkább elsodródni látszik a vízivilág lokális örömeitől. 

Ám úgy tűnik, ez mégsem tud árnyat vetni a hagyománytisztelő túra- és sportvitorlázás jövőjére, két okból:
1. A másfélszáz éves balatoni vitorláskultúra őrzői-továbbadói, a vitorlás sportág és szellemiség irányítói továbbra is azon helyi klubok és szakmai szervezetek, vezető sportemberek, akik keze alatt ma is sorra nevelődnek ki a klasszis versenyzők. Különösen biztató, hogy munkásságuknak köszönhetően a régi értékek megőrzése mellett újak is teremtődnek, világraszóló eredmények születnek.
2. A Magyar Vitorlás Szövetség (MVSZ) körében a tavaly megválasztott új elnökséggel a reformszellemiség is vitorlát bontott, mely szerint a vitorlázás már rég nem rétegsport: évről-évre tízezrek művelik rendszeresen a Balatonnál. Most erőteljes nyitással kilépnek vele a tömegsport irányába, ami a vitorlásturizmus felpörgetőjévé válhat lévén, hogy a szövetség a vitorlázást az “úri huncutság” kategóriából kiemelve a hétköznapi kultúra részévé kívánja tenni a jövő generációi számára. És mert a régi mondás szerint céltalan hajósnak nem kedvez a szél, így a szövetség közösségi célból is jó nagyot tűzött maga elé: szeretnék elérni, hogy a Nemzeti Tanterv lokális értéktárának részeként tananyag lehessen a balatoni iskolákban a vitorlázás!

De mit kap ezzel a Balaton valójában? Miféle ígéretes és sokirányú lehetőséget lát meg ebben a szakmai szemellenzőt letevő márkastratéga?

E meglepő és zseniális kezdeményezés nem csak arról szól, hogy az MVSZ jövőbe látó gondolkodással és iskolarendbe illesztett oktatással kívánja biztosítani a vitorlás élsport számára az utánpótlás-nevelést. Persze ez önmagában sem lenne kevés, de itt ennél sokkal többről van szó. Ha a vitorlázás tudományát tananyaggá teszik a Balatonnál, azzal a tóparti kisdiák, az iskola, a közösség, a település, a régió és az ország egyaránt nyer és többé válik. Ez a program egy térségfejlesztési jelentőséggel bíró kiérdemelt ajándék a tóvidék népének, egyben példaértékű reformlépés a Balaton újrapozicionálásához. Megvalósulása így nem csak a versenyzői utánpótlás lehetőségeit szélesíti ki, hanem:

• Pozitív imázzsá formálja a Balatonról alkotott és közvetített gyakorta kedvezőtlen általános képet, következésképpen az országmárkázás eredményességéhez is hozzá tehet. (Ahogy egyes északi államokban a golf, mint tömegsport az országimázs része, nálunk miért ne lehetne a vitorlázás is az?)
• Jövőformáló helyi értékkel gazdagítja a magyar tengert, gyarapítja a régió kulturális arculatát meghatározó nóvumok körét, felértékeli a tóvidék és az ott élők versenyképességét.
• Növeli a közösség önbecsülését egy olyan régióban, ahol a gazdaság, a foglalkoztatás átlag alatt teljesít. 
• Új alapokra helyezi a környezet (Balaton) és a tó mellett felnövő generációk (ember) kapcsolatát. 
• Életminőség-javító szerepével hozzájárul egy ikonikus, védjegyként is népszerűsíthető balatoni életforma megtalálásához/megteremtéséhez
• Felértékeli a programba bevont helyi iskolák szerepét, működését, növeli azok rangját, hírnevét. A mindennapos testnevelési órákon (ami már önmagában is hungarikum) hozzáadott értékként jelenik meg az iskolai tanrendbe iktatott vitorlásoktatás, ami elsők között íródhat be a “balatonikumok” nagykönyvébe. Ez a kizárólag csak itt megélhető egyedi diákélmény teszi megkülönböztetően karakteressé, vonzóvá és trendivé, egyszóval ízíg-vérig „balatonivá” a tó körül az iskolai diákéletet. 
• Segíti a közösségen belüli csapatépítést, a közösségi élmény fokozza az összetartást, az egymásért történő felelősségvállalás kialakulását, csökkenti a társadalmi egyenlőtlenségek miatti belső feszültségeket.
• És ami talán a legfontosabb: a „balatoniság” új életérzésével megajándékozva extra Balaton-identitással vértezi fel a vitorláskultúrát iskolai keretek közt elsajátító gyermekeket, örök kapocsként erősíti a helyhez való kötődésüket. Növeli a régió megtartó erejét, fékezi az elvándorlást: ezek a gyerekek remélhetően már nehezebben szakadnak el a Balatontól és könnyebben térnek vissza.

Fontos, hogy a tóparti önkormányzatok mellett az illetékes szakminisztérium, a magyar állam is felismerje az ebben való szerepét, feladatát. Szükségszerű, hogy az egységes Balaton arculat és imázs részeként a regionális identitást is támogatandó értéknek tekintse és segítse annak megerősítését. Jó hír, hogy már van létező, sikeres “iskolapéldája” hasonló összefogásnak és az EMMI is rendelkezik ebben régiós tapasztalattal. Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága kezdeményezéseként nemrég a minisztérium jóváhagyásával került a Szellemi Kulturális Örökség megőrzését szolgáló jó gyakorlatok nemzeti nyilvántartásába a balatonendrédi vert csipke hagyományának oktatása a helyi általános iskolában. Nem véletlen tehát, hogy a Balaton térségfejlesztési koncepció egyik legfontosabb feladata a helyi értékek és erőforrások megőrzése és fejlesztése. A BFT is kiemelten támogatja a helyi közösségek megerősítését és nincs ma olyan balatoni szervezet, önkormányzat, aki ne állna jó szívvel az MVSZ úttörő kezdeményezése mellé.

De miért fontos ez a hír a tó szellemével suttogó vízimarketingesnek?

Azt üzeni, hogy a Balaton újragondolásának csikorgó szakmai gépezete egy nem várt helyről kap olajozást: az MVSZ elit vitorlásközössége kéretlenül is beszállt a Balaton arculat- és márkafejlesztésébe! Egy ilyen mintaszerű, értékteremtő lépés valóban márkázza a Balatont és nem csak pántlikázza, mint más régiós projekt-kezdeményezések. Nem elcsippent magának a régió imázsából, hírnevéből, hanem erősíti azt. Jövőépítő tudatossággal “márkázza” a balatoni embert, a helyi közösségeket, a lokális életformát, felturbózza a térség turisztikai értékét, vonzerejét. Mi több: ez a lépés példamutatóan hat más régiós szervezetek és helyi közösségek felelősségvállalására, akik a balatoni társadalom felé hasonló elkötelezettséggel és értékajánlattal rendelkeznek. Ide kapcsolódik, hogy a kezdeményezéshez Ötvös Csöpi nyomdokain nemrég „Kardos doktor” (Kardos Gábor Balatoni Kör-alapító) is besegített, aki a polinéz vitorláskultúra professzoraként igyekszik hazai vizeken is széles körben hozzáférhetővé tenni az egzotikus élményt nyújtó, ellenben minimális költségigényű közösségi vitorlásépítés és hajózás (Balaton Proa) mozgalmát, kultúráját. 

Úgy tűnik tehát, hogy a szövetség nem kis dologért fogott össze. A kezdeményező MVSZ társadalmi felelősségét jól mutatja, hogy a tóra épülő leghosszabb turisztikai szezon gazdájaként Balaton kérdésben igenis előbbre lát a hajója orránál. Tény: a vízen valahogy nagyobb az összetartás, mint a parton a Balaton körül. Állandó vesszőparipám, hogy a vakvágányra vitt Balaton megoldásért ordító ügyes-bajos dolgainak, halogatott szakmai teendőinek még mindig nincs felelős gazdája. Ma sem a kibeszélésre szoruló valódi hús-vér problémák, hanem a régióba tartó százmilliárdos fejlesztési források körül a legnagyobb a sürgölődés, tolongás. De bizakodók vagyunk, hogy maholnap ez is változni fog: az irányadó szakmai gondolkodást, a Balaton valódi sorskérdéseit magasról megkerülők és másokra hagyók (tisztelet a kivétel) egyszer tényleg valódi összefogásra szánják el magukat és felelősen segítik a változáshozók munkáját. Addig is jó szelet minden tenni akarónak!