Így korbácsold fel a Balaton fejlesztésének állóvizét az időközi választások hullámaival!
Kardos Gábor, a tóparty borászokból és vendéglősökből szerveződött Balatoni Kör elnöke még Tapolca előtt rávetődve az időközi választások örvénylő farvizére, egyenesen a politikai viharzóna epicentrumába kormányozta a Balaton-régió lelassult, kapitány nélküli hajóját, hogy nem veszélytelen kormányzati felségvizeken vessen hálót a remélt zsákmányra. Írásában kitűnő ráérzéssel, politikai elemzésnek álcázott nyílt nyomásgyakorlással igyekszik elhitetni, hogy a régiót érintő időközi választások azért nem kedveznek a Fidesznek, mert a kormány elhanyagolja a tóvidék beígért és várva-várt állami feltőkésítését.
A szerző szerint – aki az ügy érdekében Balaton-filozófusból váltott alkalmi politológusra – az érdemi fejlesztések elmaradása tükröződik a kormánypárt szankcionálásában, a tóvidék népének csalódottsága mutatkozik meg az őszi siófoki és tapolcai, valamint a legutóbbi veszprémi választások eredményein. Kardos a régió fejlesztéséért szót emelve hiányolja a miniszterelnökség által korábban jelzett és célzottan odaígért fejlesztési százmilliárdok hollétét és ezek tükrében ő is alamizsnának tekinti, a Balaton Fejlesztési Tanácsnak odavetett, az idei évre már csak 70MFt-ra leharmadolt költségvetési támogatást. Pedig negyedmilliónyi állandó lakosával a vidék legnagyobb agglomerációjaként hirdeti a balatoni települések urbanizációs füzérként is felfogható láncolatát, amibe súlyos éket ver, hogy a régió nagy fürdővárosai egymással versengve párhuzamosan a Balaton fővárosaként pozícionálják magukat, ezzel is akadályoztatva a nagyobb kommunikációs erőt felmutatni tudó régiómárka kibontakozását. Sajnálatos tény, hogy ezen az úton – a régiós példaként felhozott Garda-, és Genfi-tó mellett – mostanra már a Tisza-tó is jóval előttünk jár, ahol a közös ügy érdekében mintaértékkel fogtak össze a települések és emelték magasabb szakmai szintre a tómarketinget. Kardos azt is sérelmezi, hogy Budapest számára (túlnyomórészt közlekedési fejlesztések címén) nemrég 340 milliárd forintos uniós támogatás előirányzását hagyta jóvá a kormány. Ebből következően – ami másnak jár, az nekünk is alapon – hazánk európai jelentőségű természeti értékeként a Balatonnak is be kell nyújtania a számlát, hogy méltányos támogatáshoz jusson. Ennek mértéke – a lakossági arányszámok alapján – legkevesebb 56 Mrd forint kell, hogy legyen, ami a tóvidék közlekedésének modernizálását segíthetné elő…
Az üzenet betalált, a téma iránti figyelemkeltés, a térség Fideszes politikusainak időzített lobbi-bombája eredményes volt: a miniszterelnök tapolcai kampánykörútján nem ment el a probléma mellett. Ám a történet akkor kerek és hiteles, ha e ziccerként is felfogható apró politikai zsarolás fényében szakmai lencsén keresztül is rávilágítunk a Balaton problémakörre, ha „Kardos doktor” csetlő-botló, esetenként helytálló megállapításai mellett hagyjuk, hogy „Ötvös Csöpi” is feltárja az igazságot. Kardos az érem egyik oldalát villantja csak meg, pedig a másikon ott feszül az írás: a Balatonnál nem a hellyel van baj, hanem a fejjel! A Balaton helyzetéért nem elég egyedül a nagypolitika felelősségét kivetíteni. Bölcsebb, ha az okokat elsősorban nem fent, hanem lent keresgetjük. Az utóbbi évtizedekben nem a kormányok hanyagolták el annyira a Balatont, mint inkább a vendég, a turista. A Balatonnak mindig is voltak ilyen-olyan lobbistái, politikai képviselete, ennek ellenére a tóvidék verseny- és érdekérvényesítő képessége, turisztikai teljesítménye még ma is sokkolóan alacsony. Nem csak a forráshiány lehetetleníti el a Balaton sikersztorivá válását, a tó turizmusának megújulását, hanem a helyben gyökeredző, mostanra állandósult problémák sokasága is.
A káosz alapja a gazdátlanság és a turizmusirányítás hiánya, ami széthúzást eredményez. A Balaton közigazgatásilag ma nem más, mint egy virtuális régió nem létező irányítással, ami gazdátlanul sodródik, mind távolabbra kerülve a turizmus nemzetközi piacaihoz való felzárkózás lehetőségétől. A tónak nincs önkormányzata, felelős vezetése, saját költségvetése. Közigazgatásilag 3 megye, sőt 3 régió, akik beszélő viszonyban sincsenek egymással, tehát nemhogy a települések között nincs gazdasági összefogás, de még a megyék és régiók között is feldaraboltak és ellenérdekeltek a balatoni területek. Márpedig az összefogásnak, kell lennie gazdasági alapjának is, ám a fennálló gazdasági ellenérdekeltség (például a jelenlegi, sürgős átgondolásra szoruló IFA-rendszer, ami a települések közötti vendégért vívott élethalál-harc fő előidézője-konzerválója) meggátol és lehetetlenné tesz bármiféle valós és életképes együttműködést. A régió évről-évre megszenvedi, hogy nincs önálló menedzsmentje, egységes Balaton-menedzselési terve, hozzáértő régiómarketingese, átfogó arculati és márkakoncepciója. Ma még nem létezik olyan összbalatoni szervezet és régiós terv, ami szakmailag, stratégiailag egyaránt zsigerből érezné a Balatont és irányt tudna mutatni a változásokhoz, ezért látható jövőkép és elérhető közös célok nélkül az önkormányzatok körében sincs egységes szakmai gondolkodás és akarat a Balatonról, nincs valódi összefogás, egyetértés a Balaton fölött átnyúló sorskérdésekben, nincs közös érdekfelismerés és fellépés, ami van, szinte csak formális, többnyire csak a közös, ösztönös védekezést szolgálja. A nagy (de gyakran a kisebb) balaton-parti települések is ma még csak papíron szövetségesei, a valóságban riválisai egymásnak. A régiós szempontokat rendre fölülírja sok-sok önző helyi érdek. Íme, a legfrissebb példa: amíg a Balatoni Kör és más szervezetek vállvetve küzdenek az integrált közösségi közlekedés fejlesztéséhez szükséges forrásokért, addig Siófok kommandós polgármestere izomból próbálja leállítani a MÁV Zrt. vezetőségénél az úgynevezett „bagolyvonatok” üzemeltetését azzal, hogy a város nem kér a Budapestről odavagonírozott bulizó, balhés ifjúságból. Vagyis amíg a régiós létérdek a közlekedési infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztéséért emel szót, addig a „Nyár Fővárosa” annak visszafogásáért. A Balatonnál az efféle önsors rontó lépés szinte mindennapos gyakorlat, ám némi bizakodásra adhat okot, hogy a tóvidék önkormányzatait tömörítő Balaton Szövetség nemrég felállt új elnöksége mintha aktívabban igyekezne tenni az egységesítésért, például azzal, hogy a minap közös fellépést kezdeményeztek a vasárnapi nyitva tartás érdekében.
A másik fejlődést gátló tényező a hiányzó régiómarketinges szakértelem. A Balatont ma elsősorban nem a vágyott reménybeli százmilliárdok elmaradása lehetetleníti el, hanem a hiányzó szakértelem, a régiós-szintű felismerés és cselekvés hiánya. Az egységes gondolkodás és a közös érdekek megtalálása mellett hiányzik az a szakmai erőtér, amely irányt szabna a tó körüli összefogásnak. A Balaton turizmusának megerősítése nem pusztán politikai felelősség, hanem turizmusszakmai kérdések-lépések sokasága is, amibe ma már Adria-marketingesek is besegítenek. A külső erők segítségül hívásának oka, hogy a Balaton a régió negyedmilliós népességszáma ellenére évtizedek óta nem képes kinevelni olyan szakembergárdát, amely alkalmas lenne az égetően hiányzó modern szemléletű régiómarketinges gondolkodás és feladatok kibontakoztatására. A Balaton egyelőre még nem rendelkezik önálló régió-menedzsmenttel, és a kormányzat dolgát tovább nehezíti, hogy sem a turisztikai szakállamtitkárság, sem az MTZrt. szakmai kötelékében nincs hadra fogható Balaton-specialista. Pedig az uniós forrásból megvalósítandó turisztikai fejlesztésekhez a szakmai gondolkodást is fel kell gyorsítani, ami helyből irányított szellemi műhelymunka nélkül bajosan megy. A Balaton problémáit ma jellemzően azok próbálják kezelni-megoldani (talán nem is sikertelenül), akik nincsenek közvetlenül érintve benne. Ilyen a Balatoni Kör és a Balaton Márkaműhely is. A Balatonra közösségi műfajként tekintő civil szereplők és szakmai változáshozók hangja jóval erősebb, mint a nem létező tógazdáké. Kormányzati és vezető szakmai körök számára ennek köszönhetően lett ismert, hogy a régiómenedzselésben való lemaradásunk és a szakmai hozzá nem értés mostanra drámai méreteket öltött a Balatonnál, ami miatt a hazai régiós verseny sereghajtóivá lettünk. Ez az állapot tartósan beskatulyázza a balatoni turizmust – ami évek óta pengeélen táncol – a futottak még kategóriába. Pedig a Balaton ennél többet tud, és többet is érdemel. Főleg annak tükrében, hogy más turisztikai régiók kevesebb lehetőségből, szerényebb adottságokból is sokkal többet képesek kihozni. Tudjuk: egy erős Balaton-menedzsment önmaga is megteremthetné a tóvidék állami beavatkozás nélküli sikerességét, mint ahogy például azt a Tisza-tavi régió a települések hathatós összefogásával teszi. A Balatonnak nem csupán fejlesztési forrásokra van szüksége, hanem VALÓDI stratégiára, szakértelemre a régiómarketing, a márkaépítés területén, és közösségformáló jó gondolatokra a régiótudatosság összekovácsolásához.
A Balaton újratervezése tehát nem csupán pénzügyi erőforrások kérdése. A fejlődéshez a pénz nagyon fontos, de nem minden. A hiányzó szakértelmet nem helyettesítheti a tőke. A hiányzó tudást nem lehet pénzzel pótolni, de a pénzek hatékonyabb megszerzését is elősegítheti a tudásközpontú tervezés. A pénz a Balaton bajaira csak félmegoldás, a siker egyik komponense. Akik a turizmus fejlődésének egyedüli zálogát csakis ebben látják, azok nem alkalmasak a képviseletére. Tény: a tóvidék turizmusát igazán felpörgetni nem az idecímzett és fejlesztésekbe ölt százmilliárdok fogják, hanem a ma még csak nyomaiban fellelhető régiómarketinges erőfeszítések jövőbeni eredményei, egy egységes arculatra hangolt Balaton márka növekvő hírneve és megújuló kommunikációjának mindent elsöprő ereje.
A régió a 2014-2020 közötti ciklusban soha nem látott összegű fejlesztések elé tekint, ami nem lehet felelőtlenül szétszórt pénz. A Balaton megerősítésére az állam az uniós források felhasználásával most olyan területeken is befektethet, ami a magántőke számára kerülendő: infrastruktúra, turisztikai alapszolgáltatások, marketing. De ehhez valódi értékajánlat kell, erős lábakon álló szakmai koncepció, amije nincs ma a Balatonnak.
Biztató jel, hogy a tapolcai kampány finisében Orbán Viktor is figyelmet fordított a Balaton ügyére. Az elmúlt hónapok szakmai helyzetjelentéseivel a miniszterelnök és környezete számára is sebészi pontossággal tártuk fel a tényeket, az alulkommunikált/félremenedzselt tavalyi szezont sújtó csapássorozat óta a kormányzat is fokozottan szemmel tartja a Balatont.
Igaz, a Fidesznek Tapolca nem jött össze, de ettől még Orbán Viktor turizmusfejlesztési ígéretei érvényesek maradnak, így reméljük, hogy nem csak az Adriára terjeszti ki az állami gondoskodást: a magyar tengernek is juttat majd belőle. Mi bízunk a szavában.
Adria-marketingesek a Balatonért!
