Horvátország részéről bizonyára erős nemzeti lobby befolyásolhatja a magyar turizmusirányítás és a MÁV döntéseit, merthogy az Adria hívószavára nyaranta - napi rendszerességgel - négy horvát tengerparti nagyvárosba is szervezetten, vagonszámra szállítjuk a magyar nyaralókat. Ezzel a szerepvállalással a "magyar tenger" földrajzi helyzetét tévesen meghatározó Fidesz-kormányunk - lelkes beszállítóként - évek óta iszonyú pénzeket tol az Adria turizmusának menedzselésébe, ami ugye alapvetően horvát állami feladat. Mindeközben sok jel mutat arra, hogy turizmus tantárgyból felmentett szakpolitikusaink a sós víz csípésétől nem látják tisztán, hogy a sínek mentén itt turizmusirányítás helyett, turizmus-átirányítás zajlik.
Adria-turizmusban érdekelt magyar szakemberként valójában én ennek nagyon is örülök, annak viszont már kevésbé, hogy a MÁV csak ki- és nem beszállítója a hazai turizmusnak. Így nem is a fent vázolt helyzet megléte számomra a gond, hanem annak egyoldalúsága. Mert ha a tengerpartra vágyó magyarok felé ilyen közel hozzuk az Adriát, akkor a német beutazó turizmus számára a Balatont miért nem?
Pedig feléjük is ledolgozhatnánk a távolságot. De nem tesszük. Talán mert a magyar kormány által politikai karanténba zárt német társadalom utazókedvű polgárai már nincsenek fent a vendéglistánkon. Azé a Németországé, akinek lakosai turisztikai érték tekintetében világviszonylatban is az egyik legjobbnak számítanak. Nem hívjuk, és már nem várjuk őket, pedig a Balaton aranykorát köszönhetjük nekik. Mégis mi szoktattuk le őket a Balatonról.
Pedig még 2004-ben is (vagyis 14 évvel a rendszerváltás után!) a Balaton környéki térség mintegy egymillió turistájának több mint 20 százalékát tették ki a német vendégek, ami akkor a külföldi turisták felét jelentette. 2019-re ez a szám már olyan drámaian lecsökkent, hogy ha semmit nem lépünk, akkor hamarosan csak ezrelékben lesz mérhető, és a német turista kihalt faj lesz a Balatonnál.
A dübörgő nemzeti turizmus korszakában ez totális szakmai kudarc. Békeidőben hosszútávon ekkora turisztikai veszteség még egyetlen más országot sem ért Európában. Ez a hazai turizmus Trianonja, amit a szakpolitika és a piac is csendes beletörődéssel próbál feledni, abban az olcsó tévhitben ringatva magát, hogy a befürdött Balaton vonzerő és a régió turisztikai leértékelődése okán már nem vagyunk elég jók a német vendégek számára.
Pedig a valóság teljesen más. Egész egyszerűen az van, hogy a Balatont - ami egy erőtlen márka és kockázatos termék - nincs tudásunk hétnyelven beszélő brand-ként felépíteni és eladni, vagyis pontosabban szólva inkább csak újrabevezetni a német piacon. Kínálkozó lehetőségeinkre pedig ugyanezen okból nem érzünk rá. Horvát turizmust éltető járataink mellett ezért sem indult még el a történelmi ellenvonat, a PLATTENSEE-expressz! (Plattensee a Balaton német elnevezése)
Óriási hibát vétett kormányunk és a nemzeti turizmusirányítás, hogy a határnyitás 30. évfordulójának évében nem indított el nyugatnak egy ilyen nosztalgiavarázsba öltöztetett szezonális ünnepi járatot. A vasfüggöny-lebontás jubileumi mámorában sem a külügy, sem a propagandatárca, sem a MÁV nem érzett rá a kínálkozó lehetőségre, vagy ami még rosszabb: figyelmen kívül hagyta azt.
Pedig feléjük is ledolgozhatnánk a távolságot. De nem tesszük. Talán mert a magyar kormány által politikai karanténba zárt német társadalom utazókedvű polgárai már nincsenek fent a vendéglistánkon. Azé a Németországé, akinek lakosai turisztikai érték tekintetében világviszonylatban is az egyik legjobbnak számítanak. Nem hívjuk, és már nem várjuk őket, pedig a Balaton aranykorát köszönhetjük nekik. Mégis mi szoktattuk le őket a Balatonról.
Pedig még 2004-ben is (vagyis 14 évvel a rendszerváltás után!) a Balaton környéki térség mintegy egymillió turistájának több mint 20 százalékát tették ki a német vendégek, ami akkor a külföldi turisták felét jelentette. 2019-re ez a szám már olyan drámaian lecsökkent, hogy ha semmit nem lépünk, akkor hamarosan csak ezrelékben lesz mérhető, és a német turista kihalt faj lesz a Balatonnál.
A dübörgő nemzeti turizmus korszakában ez totális szakmai kudarc. Békeidőben hosszútávon ekkora turisztikai veszteség még egyetlen más országot sem ért Európában. Ez a hazai turizmus Trianonja, amit a szakpolitika és a piac is csendes beletörődéssel próbál feledni, abban az olcsó tévhitben ringatva magát, hogy a befürdött Balaton vonzerő és a régió turisztikai leértékelődése okán már nem vagyunk elég jók a német vendégek számára.
Pedig a valóság teljesen más. Egész egyszerűen az van, hogy a Balatont - ami egy erőtlen márka és kockázatos termék - nincs tudásunk hétnyelven beszélő brand-ként felépíteni és eladni, vagyis pontosabban szólva inkább csak újrabevezetni a német piacon. Kínálkozó lehetőségeinkre pedig ugyanezen okból nem érzünk rá. Horvát turizmust éltető járataink mellett ezért sem indult még el a történelmi ellenvonat, a PLATTENSEE-expressz! (Plattensee a Balaton német elnevezése)
Óriási hibát vétett kormányunk és a nemzeti turizmusirányítás, hogy a határnyitás 30. évfordulójának évében nem indított el nyugatnak egy ilyen nosztalgiavarázsba öltöztetett szezonális ünnepi járatot. A vasfüggöny-lebontás jubileumi mámorában sem a külügy, sem a propagandatárca, sem a MÁV nem érzett rá a kínálkozó lehetőségre, vagy ami még rosszabb: figyelmen kívül hagyta azt.
De cselekedni most sem késő, 2020-ban pótolnunk kell a mulasztást. Hiszen mi másra is lehetne hitelesebben ráültetni, vagy annak előfutárává tenni németországi Balaton-kampányunkat és a megújult balatoni hívószót (amit aztán továbbgyűrűztetünk a kinti médiában), mint a Plattensee-expressz gördülő kereteire.
Mert ha nyugat felé tartó vonatainkra fel tudjuk festeni Sissyt és más történelmi hírességeinket, akkor a Balatont is. Ha kormányunk külön ortodox templomot építtet Hévízre ott fürdőző szláv-ajkú testvéreinknek, akkor a német beutazó turizmus új pályára állítása is meg kell hogy érjen egy tisztességes próbát.
Támogató szövetségesként megnyerhetjük ehhez a Deutsche Bahn-t, akik nemzeti vasúttársaságként a szövetségi kormány környezeti "kislábnyom" politikájába kétlábbal beleállva, egy erős kampánnyal és kedvezményekkel épp mostanság próbálják átszoktatni a német utazókat a vonatozásra. Márpedig ez az össznémet-érdekű "zöldutas" törekvés a turizmus csatornáira kiterjesztve a Plattensee-expresszel most Európa legtisztább vizű fürdőtavába torkollhat.
A Plattensee-expressz - legalább is kezdetben - biztosan nem lesz aranytojást tojó tyúk a MÁV-nál. Aki pedig ennél a résznél az állam zsebét féltve levegő után kapkod és forráshiányt kiált, üzenem, hogy ez nem az ő asztala. Mert ennél a mutatványnál nem vasúti üzemgazdászok és pénzügyi tervezők megtérülési mutatói lesznek a vezérlőelvek. A Plattensee-expressz turizmusélénkítő pilot projektként egy állami marketingbefektetés kell legyen.
Így nem az a mérvadó, hogy mennyi bevételt (veszteséget) termel, nem is az számít igazán, hogy mikor mennyien utaznak majd rajta, hanem hogy mennyien tudnak-hallanak felőle. Mert ez a vonat elsődlegesen nem is utasokat szállít, hanem üzenetet. Marketingvonat, jelentős késéssel.
De az igazi jelentősége még ennél is több: a Plattensee-Balaton expressz nem csak egy nyaralóvonat, hanem szimbólum is. A két ország korszakváltó, közös történelmi érintkezésének, összefonódó turizmusának szimbóluma. Nem szimpla nyaralójárat, hanem gördülő stratégia, ajándék összekötő híd és kommunikációs csatorna a turizmuspolitika és turizmusdiplomácia terepén. Olyan, ami bónuszként még a Németországban élő/dolgozó magyarjainkat is megszólítja és hazahozza.
Mindemellett egy ilyen Berlin-Balaton "gőzös" a tóvidék népében is jótékonyan felerősítené saját, szirmot bontogató identitását, a balatoniság felemelő életérzését, és a régió jövőjébe vetett hitét.
De ami ebben az egész, újszerű felvetésben a legmeghökkentőbb, hogy a Plattensee-expressz ötletgazdája nem is én vagyok, hanem gimnazista korú nagyfiam (Máté Péter), aki elhivatott vonatrajongóként vasutas szakmai jövőre készül, és aki kiemelkedő képességeivel azon kevesek közé tartozik, akik nemcsak szeretik a vasutat, de értik is.
Egy vidéki srác, abból az ígéretes korosztályból, akik felnőttek által okozott problémák megoldásával foglalkozva már tizenévesen szállítják a jövő megoldásait. Úgy, hogy az ötleteik mellé még szemléletet is adnak nekünk.
Talán nem venné zokon, ha a Plattensee-expressz nagypályás ötletét - ami társadalmi startup-ként egyszerre generál közlekedés-, turizmus- és márkafejlesztést - legalább egy elismerő kézfogással jutalmaznák a MÁV-nál, de úgy tűnik ez is késhet, mint ködben a vonat.
Kapcsolódó cikkek:
https://privatbankar.hu/makro/a-kulfoldieknel-mar-nem-olyan-meno-a-balaton-328254
https://mfor.hu/cikkek/makro/nem-meno-a-plattensee.html
https://mfor.hu/cikkek/makro/lassan-fogynak-a-nemet-turistak.html
https://www.veol.hu/gazdasag/helyi-gazdasag/keves-a-kulfoldi-vendeg-badacsony-kornyeken-2965265/
http://azutazo.hu/nemetorszag-turisztikai-nagyhatalomma-valt/
