"A turizmus vészforgatókönyve új szerepet oszthat a Balatonnak"
Ez a jövőlátó írás - belföldi turizmust újraindító mintaprojektként - a turisztikai kilábaláshoz mutat egy lehetséges irányt. Klímatudatossággal vezérelt utazások, kisebb távolságok, kisebb mértékű keveredés, kulturált vasút, regionálisabb kereskedelem. És persze anti-globalizáció helyett a globalizáció előnyeinek / hátrányainak helyén kezelése. Ez lehet a turizmusirányítás és a klímavédelem közös, hazai kezdeményezésű új stratégiai modellje. Ezt a modellt - a jövő turizmusbefolyásoló trendjeként - várhatóan több európai állam kormánya is át fogja venni saját belföldi turizmusának megerősítéséhez, a kiutazók tömegeinek eredményesebb otthontartása érdekében...
Ez a jövőlátó írás - belföldi turizmust újraindító mintaprojektként - a turisztikai kilábaláshoz mutat egy lehetséges irányt. Klímatudatossággal vezérelt utazások, kisebb távolságok, kisebb mértékű keveredés, kulturált vasút, regionálisabb kereskedelem. És persze anti-globalizáció helyett a globalizáció előnyeinek / hátrányainak helyén kezelése. Ez lehet a turizmusirányítás és a klímavédelem közös, hazai kezdeményezésű új stratégiai modellje. Ezt a modellt - a jövő turizmusbefolyásoló trendjeként - várhatóan több európai állam kormánya is át fogja venni saját belföldi turizmusának megerősítéséhez, a kiutazók tömegeinek eredményesebb otthontartása érdekében...
Amikor miniszterelnök úr nyilvánosan bejelentette, hogy a koronavírus miatt "a turisztikai szezon idén kampó", az én gimnazista nagyfiam – aki a Plattensee Nightjet projekt ötletgazdájaként már letette névjegyét a nemzeti turizmus asztalára – felcsillanó szemekkel csak ennyit mondott: Jó, de akkor kössünk zsinórt és akasszunk csalit erre a kampóra, írjuk rá, hogy "Nyaralj itthon!", és fogjuk meg vele a belföldi turizmus számára a kiutazó magyarok tömegeit. De az lényeges, hogy ezt a lépést ne csak az ágazat elszenvedett veszteségei iránti szolidaritás táplálja, hanem – februárban kihirdetett új kormányprogramunkhoz igazodva – klímavédelmi érvekkel is győzzük meg a magyarokat döntésük helyességéről. Így ezzel a húzással két legyet ütünk egy csapásra.
És piszokul igaza van, hiszen az ő klímatudatos generációja már nem csak a bajt látja meg a mostani fenyegető helyzetben, hanem a változtatások, a továbblépés lehetőségét is. Mert ők azok, akik veszélyben érezve saját világukat, sorra szállítják a jövő megoldásait, ami mellé még szemléletet is adnak nekünk.
Nagyfiam klímavédelmi érvelése abból indul ki, hogy a koronavírus-járvány világméretű felgyorsulása, és az azt kísérő közegészségügyi vészhelyzet részben pont a tolakodó és haszonhajhász turizmus miatt állt elő. Vagyis a turizmus nem csak elszenvedője, de okozója is a járvány terjedésének, és ezzel az egész bolygót lesáskázó tömegturizmus hatása és felelőssége már azon is túlmutat, hogy mára ez lett a világ egyik legkörnyezetpusztítóbb iparága.
"Gazdag vándorok, széthordták a bánatot..."
A kérdés innentől csak az: Hogyan állíthatjuk a nemzeti klímavédelem szemléletformáló téziseit - a fejlettebb gondolkodású új generációk sajátjaként - a belföldi turizmus erősítésének szolgálatába? A megoldás egyszerű: a pazarló, energiazabáló, fölösleges utazásmódokkal és elhagyható távolságok megtételével járó "hivalkodó turizmus" eddigi gyakorlatát a repülési szégyen mintájára, minden szinten összeegyeztethetetlenné kell tenni a "felelős turizmus" gondolatiságával! Klímavédelmi akciótervünk ezáltal a turizmusra is kiterjesztésre kerülne, új elemként gazdagítaná azt, és a szemléletformálást magasabb szintre emelve, fiatalok tömegeit nyerhetnénk meg egy ilyen "Itthon a világban" koncepcióval. Vagyis ezzel a felnövő nemzedékünk turisztikai orientációját, ezt erősítendő világképét is megalapozhatnánk.
Feladatszinten ez annyit tesz, hogy már az ő jövőtudatosságukhoz igazodva kell kialakítanunk a felelős turizmus új, vészhelyzeti modelljét, ami egy jól felépített kommunikációval rekordidő alatt követendő trenddé tehető, és ezáltal még az idősebb generációk utazási szokásainak megváltoztatására is befolyással lehet.
De csakis akkor, ha az okozott helyzet miatti jövőt befolyásoló személyes felelősséget állítjuk vele a középpontba. Ez a felelős magatartás mondjuk induljon onnan, hogy – elkerülhető módon - ne kelljen világjárvány idején önfeledten útnak induló magyar turistákat fölöslegesen mentenünk távoli országokból, és csúcsosodjon ki abban, hogy a messzi utazásokkal járó személyes kockázatunk és a globális környezeti terhelés csökkentése érdekében az idei nyáron éljünk inkább a hazai turizmus kínálatának gazdag lehetőségeivel.
Itt az idő, hogy az új helyzethez igazodva leporoljuk belső turisztikai értékajánlattal bíró nemzeti értékeink, kulturális és természeti javaink üzenetét. És ebben a járvány terjedésétől való zsigeri félelem, vagy a bevezetett utazási korlátozások ugyanúgy remek szövetségeseink lesznek, mint a lepadlózott belföldi turizmus talpraállításában vállalt személyes kötelesség- és segítségvállalásunk, bajba jutott idegenforgalmi iparágunk jó hazafiként való önkéntes támogatása, vagy a fentebb részletezett klímatudatosság erősítése.
És ezen a ponton úszik be a képbe a magyar tenger, amikor a turisztikai krízis vészforgatókönyve új szerepet oszthat a Balatonnak. Új értékekkel, új hívószóval kell felruháznunk, hogy az európai és világtengerek itthonról elvágyódó milliós magyar nyaralóközönsége és elköltendő százmilliárdjaik egy része legalább egy rövid időre visszatérhessen Európa legnagyobb fürdőtavához.
Igaz, ma még senki nem látja, hogy mi lesz a hazai koronavírus-járvány kifutása, de annyi biztos: a miatta elrendelt nemzeti karantén – melynek okán 2020-ban állami segítséggel emelünk sorompót tervezett külföldi utazásaink elé – most soha vissza nem térő lehetőséget kínál a "határtalan" utazási kedv belföldi irányú megerősítéséhez, ezen belül is a Balaton szerepének felértékelődéséhez.
Ez lehet az állami turizmusirányítás nagy turizmus-átirányítása
De hogy mindez ne csupán azt jelentse, hogy akkor majd mostantól itthon szemetelünk, ezért több erőteljes üzenete és cselekvési iránya is lesz nyaraláskor sem szabadságolt környezettudatosságunk itthoni gyakorlásának. A magunk részéről – irányadó, követendő példaként – segítségképpen bevezetünk pár jó gyakorlatot a turizmus negatív hatásainak mérséklésére, amihez egy másik klímavédelmi mintaprojekttel kínálunk megoldást.
Mi például saját gyártású, klímabarát Re-Cup poharakkal (90 fokon 100-szor is elmosható, hosszú életciklusú műanyag pohárcsalád) és visszaváltható bevásárlótáskákkal szállunk be a klímaharcba. (A Re-Cup poharak társadalmasításával egy új, hétköznapi kultúrát vezetünk be a személyes felelősséget hangsúlyozó klíma- és természetvédelem világába, ahol a program mintaértékű bevezetésével elsőként az állami, kormányzati / önkormányzati intézmények és vállalatok mutathatnak példát és követendő irányt a mindennapos kávé és vízfogyasztást kísérő hulladékterhelés minimalizálásához. Ezen kívül más újrahasznosított termékek sokaságát is kínálja még a program, újrafogalmazott tudatosságba csomagolva)
Ebben lehet elkötelezett partnerünk többek között a MÁV (aki a tavalyi évben is értékelhető szolgáltatásfejlesztéseket vitt véghez, például a nyári balatoni expresszvonatok büfészolgáltatásainak bevezetésével), valamint a tóvidék önkormányzatai, turisztikai szervezetei.
Kezdeményezni fogjuk a MÁV-nál, hogy a Plattensee Nightjet mintájára (ami közös vonatra ülteti a páneurópai klímavédelem ügyét a Balatonnal) nyaranta szervezzünk belföldről is szemléletformáló járatokat a magyar tengerhez, vagyis zöldítsünk át egyes nyaralóvonatokat kicsiknek-nagyoknak ("mert a nyaralásélmény első állomása a vasút"). Az eldobható műanyag eszközök lecsökkentése érdekében pedig lehetővé kell tenni, hogy a MÁV-ügyfélpontokon és a vonatok Utasellátó büféjében olcsón megvásárolható Re-Cup poharak minél többszöri újrahasználatával is mérsékelhető legyen az üdülőhelyek szezonális hulladékterhelése.
Ehhez persze nem csak fölülről kell klímafelelős "okos" turizmust kiáltani. Elengedhetetlenül fontos, hogy ezt a klímatudatossággal összevont régiós turizmusélénkítő gyakorlatot a Balaton és a kiemelt tóparti települések klímavédelmi stratégiájába is beépítsük, ahol még a lakossági szemléletformálást is egy 4 programpontos közösségi akciótervvel tudjuk megtámogatni. Egyszóval nekünk nemcsak vészforgatókönyvünk, cselekvési tervünk, de hatékony eszközeink is vannak a belföldi turizmus megerősítésének klímavédelemmel való összevonására.
De valójában most nem is ez a legfontosabb, hanem a közös kiút megtalálása az ágazat újraindításához
A kormány és a nemzeti turizmusirányítás részéről a kilábalás esélyét azzal a felismeréssel növelhetjük, hogy a legnagyobb krízishelyzet közepette is mindig nyílnak meg kiaknázandó, új piaci lehetőségek. És a hazai turizmus számára ez már most megmutatja magát.
De a közeljövő megoldásait ne csak az én startup-vérű gyermekem ismerje már fel, hanem mondjuk a krízishelyzetre magabiztosan és következetesen reagáló hazai turizmusszakma is. Biztató jel, hogy nagyfiam ezen ötletét pont a Magyar Turisztikai Ügynökség vezetőjével, dr. Guller Zoltán vezérigazgató úrral történt személyes beszélgetésünk inspirálta, aki a Plattensee Nightjet projekt felkarolásával is igazolta, hogy nehéz időkben a turizmust csakis megalapozott, jó döntésekkel lehet víz fölött tartani, túléléshez segíteni.
Mert hiába üzen hadat a koronavírus a nemzeti turizmusnak, ha nekünk olyan haváriatervünk van, ami nemcsak a veszteségkezelésre és romeltakarításra fókuszál, hanem lehetőségként is kezeli a válságot, amivel később új növekedési stratégiák indíthatók be a pangó turisztikai szolgáltatások piacán. Mi több: ha a turizmusirányítás és a kormány offenzívabb harcmodorban kezeli a válsághelyzet kihívásait, akkor az ehhez kigondolt "Nemzeti Turisztikai Krízisterv" nem csak hazai pályán kovácsolhat a vereségből nyereséget és a hátrányból előnyt, de más EU-s tagországok számára is példaértékű modellé tehető.
És ezzel a kezdeményezéssel régi adósságot törlesztene a szakpolitika. Mert ha védőgátat nem is, de mentőövet mindenképp jelenthetne hasonló helyzetek jövőbeni kivédésénél egy ilyen terv.
A probléma jól láthatóan nem csak bennünket sújt, a koronavírus-fertőzés nem csak a mi szirmot bontó hazai turizmusunk immunitását tette próbára. A turizmus ma világszerte szinte mindenhol a nemzetgazdasági ágak családjában az a legkisebb, növőfélben lévő gyermek, aminek külső behatásokkal szembeni kitettsége messze a legnagyobb. Ciklikusan ismétlődő rendben sújtják pusztító világjárványok, természeti katasztrófák, közlekedési tömegszerencsétlenségek, politikai terrorcselekmények.
Épp ezért egyre többször merül fel a kérdés: Ha a turizmusunk pár nap alatt képes így összeomlani – és hasonló helyzet mostantól ugye bármikor előfordulhat – akkor miért nem fektetünk biztonságosabbnak vélt iparágba? Egyáltalán, hogyan tehetnénk a turizmust biztonságosabb iparággá? Gyerekcipőből hogyan emelhetnénk őt felnőttkorba? Elárulom a titkot: hozzáértő és villámsebességű márkaépítéssel. Mert a turizmus életbiztosítása a márkázás. Csakis az erős turisztikai brand-ek képesek garantálni, hogy nehéz időkben se maradjon teljesen védtelen a piac, és egy azt ledöntő világjárvány után is megsokszorozott márkaerővel segítsék annak talpraállítását.
Ha most ezt az ajánlást elsősorban kilábalást felgyorsító gazdaságvédelmi tervként fogjuk fel (márpedig miniszterelnök úr szerint sem makrogazdasági lépésekre, hanem célzott ágazati programokra lesz szükség), akkor természetesen a beutazó turizmus és a külországokba irányuló utazásszervezés/közvetítés terepén is hasonlóan jó megoldásokkal kell majd a piacot újraindítani, hiszen a klímaügy marketingeszközként való alkalmazásával a jövőben még erősebben lehet hatni a turizmuspiaci gondolkodásra és folyamatokra, amit előbb-utóbb más országok kormányai is felismernek és meglépnek. Jó lenne, ha csak utánunk, és nem helyettünk…
Kampó a turizmusnak? Sebaj! Csatoljuk a karunkra és harcoljunk vele!
Kapcsolódó cikkek:
https://www.startlap.hu/utazas/turizmus-magyarorszag-koronavirus-klimavedelem/
