TURIZMUS? VAN KIÚT!

A világ katasztrófaturizmusában első számú látnivalóvá lépett elő, amint a turizmuspiac napról-napra dermedt bénultsággal követi, hogy a béke iparágát – láthatatlan ellenségként – harc nélkül győzi le egy vírus. A COVID-19 személyében új utazó indult világkörüli túrára, aki mindenki mást elsöpör az útjából. Számos emberáldozattal, mérhetetlen gazdasági károkkal. Az ágazat világszerte siralomházba kényszerült, a piac önmagán kesereg. A helyzet és a szükséges változtatások megértése nem egyértelmű. Az uralkodó pánik és lefagyott gondolkodás miatt ma még idehaza is csak kevesen látják, hogy a turizmus világszintű összeomlásával mostantól új játékszabályok lépnek életbe. A visszarendeződésben reménykedők még nem tudják, hogy a változás a piaci gondolkodás és folyamatok átrendeződését fogja elhozni. Nem helyreállítás jön, hanem újratervezés. Mostantól másképp kell gondolni a piacunkra, és másképp is kell azt megszólítani. Ám a hazai turizmus életéből hiányoznak a jövőlátó stratégák, a változáshozó gondolkodók. Akkor mégis, mit tehetünk egy ilyen beszorult helyzetben? Megmutatjuk, egy európai szintre emelt mintaértékű megoldással alátámasztva...

A turizmus megmentéséért ma két fronton küzdünk: az egyiken azért, hogy túléljük a mát, a másikon azért, hogy legyen holnap is. Az egyik a pénzügyi-gazdasági megsegítésről szól, a másik szakmai megerősítésről, háttértámogatásról. A padlóra került turizmuságazat hazai szereplőinek túlélését a politika döntések minősége és gyorsasága fogja meghatározni, míg további fennmaradásukat és a piaci visszaerősödést a kilábalási mestertervek szakmai ütőképessége. Előbbi az államkassza és a piaci szereplők közös dolga lesz, utóbbihoz – rövid és középtávú újraindítási tervek beemelésével – a szakmának, a stratégiai gondolkodók körének kellene hozzájárulnia. Sajnos, az ő hangjuk ma a legkevésbé hallható, amit a turizmusirányítás asszisztálása mellett helyenként a szakmai média is igyekszik elnyomni.

Jelen helyzetben mi most csak azt vizsgáljuk, hogy a cselekvési kényszer a stratégiai gondolkodás terepén milyen eszközökkel veheti fel a harcot a turizmusért, amelynek épp a temetését készítik elő a szektor szereplői. 

Az alapkérdés egyszerű: a ránk omlott piac romjain fölülemelkedve és a jövőre kitekintve stratégiai nézőpontból mit kell most meglátnunk, és mit kell ebből megértetnünk a piac bajba jutott szereplőivel? 

Elsőként azt, hogy semmiképpen ne temessük még a turizmust, de a feltámadását se bízzuk a vakszerencsére. Ami látszik, az egyelőre még nem sírgödör, hanem csak lövészárok, ahová most be kell ásni magunkat. De megmentőként ezt a felszabadító harcot nem helyettünk fogja majd megvívni a magyar állam, hanem velünk közösen. Azokat segítve majd elsősorban, akik maguk is akarnak és képesek küzdeni, talpra állni.

A másik, hogy ehhez a harchoz mindenképpen hívjuk segítségül a közös gondolkodás erejét. Ha már a turizmuspiac leállt, legalább a szakmai gondolkodás gyorsuljon fel. A cselekvési tér beszűkülését, most a gondolkodási tér kiszélesítésével lehet leginkább ellensúlyozni. A közös kilábalás érdekében ehhez iparági szinten ki kell terjeszteni az együtt gondolkodás kereteit, hogy kiteljesedhessen az egyik legfontosabb emberi tulajdonság: az együttműködés, aminek szerepe a mostani nehéz időkben különösen felértékelődik.
A magyar turizmus történetében soha nem volt még példa arra, hogy a cselekvési kényszer az ágazat szereplőit ilyen mértékű közös együtt gondolkodásra késztesse. Éljünk vele!

A harmadik az, hogy ne ijedjünk meg és ne zárkózzunk el a változások nyomán megszülető, válságra adott újszerű válaszoktól. A világturizmust lebénító mostani katasztrófahelyzetben nem csak hogy be kell engedni, de kötelezően be is kell hívni a szakma köreibe a változáshozó gondolkodást, az innovatív mentőötleteket. Összességében sincs olyan szintű szakértői tudás felhalmozva a hazai turizmusiparban (szakma, oktatás, szolgáltatók, turizmusirányítás), ami önmagában elegendő lenne a válságból való kilábaláshoz. A mostani krízishelyzet is azt igazolja, hogy egy új minőségű, eltérő szakmai gondolkodás - amit például a Balaton Márkaműhellyel mi is kezdetektől képviselünk - nem feltétlenül eretnekség. Mert ha valaki békeidőben is új irányok kigondolásán vajúdik, az válságban valódi megoldásokat szülhet. 

A negyedik, annak felismerése és elfogadása, hogy már semmi nem lesz a régi, legalábbis hosszú ideig. A turizmusról való közgondolkodás világszinten átalakulóban van, ennek nyomán tudatosság-alapú, közösségi értékközpontú új utazási kultúrák fognak majd megjelenni és szerepet kapni a fogyasztói döntésekben. Mostantól nem mi határozzuk meg a piacot, hanem a vírus visszatérő réme, ami sok mindent átrendez a turizmus eddigi viszonyrendszerében. Az átalakulás már rövid távon is érzékelhető lesz, és várhatóan a fogadóoldal-vendég viszonyának, az ajánlatok, az utazási módok, a követendő viselkedési normák együttes megváltozásával fog járni. Ezek az újszerű jelenségek a belföldi turizmusra is érzékenyen fognak majd hatni, aminek első negatív jelei Húsvétkor a Balatonnál már meg is mutatkoztak, előrevetítve az idegenforgalmi táncrend új szabályainak megérkezését. 

Az ötödik, és talán legfontosabb alapvetés pedig az, hogy a válság rémének ne fordítsunk ösztönösen hátat, hanem nézzünk bele a szemébe. Ne féljünk közelről megvizsgálni: tanulmányozzuk, elemezzük, a történtek visszafelé léptetésén át igyekezzünk minél jobban felfedni és megérteni a természetét. Mert ahogy az ellenanyagot is magából a vírusból fejlesztjük ki, a válság piaci ellenszerét is így tudjuk majd felfedezni. Minden piaci válságnak megvan a maga marketinges ellenszere, ezt is legyőzhetjük a saját fegyverével. A mi üzenetünk ebben az, hogy dolgozzunk össze a válsággal, figyeljük meg, hogy ez a kényszerű átrendeződés helyileg, regionálisan és globálisan miben, és hogyan próbál hatni az utazási szokások megváltozására, a turizmussal kapcsolatos jövőbeni gondolkodásra. 

De ezt nem csak üzenjük, hanem az alábbiakban lépésről-lépésre be is bizonyítjuk, hogyan építhető fel a gyakorlatban minderre egy hibátlan, nemzetközileg tanítható kilábalási stratégia. 

A turizmus ideje nem járt le, csak az órája állt meg

Ezt az órát most nekünk kell közösen újraindítani, amihez egy időzített megoldásnak is ott kell ketyegnie a fejünkben. A Balaton Márkaműhely belföldi turizmus feltámasztására született terve már a változások jegyében hirdeti: 2020-tól egy új időszámítás kezdődik. A mi vezérelvünk, hogy a turizmus, mint ágazat fennmaradásáért érdemes olyan új szemlélettel küzdeni, ami összehangolja a klímavédelem, a fenntartható fejlődés és a turizmus szempontjait. Már az elképzelés alapja is újszerű gondolkodást kíván egy olyan időszakban, amelynek az alapja a félelem, a bizonytalanság és a rengeteg veszteség. Amikor mindenki a régit akarja visszakapni, és értelemszerűen idegenkedik az újtól. De egy biztos: kétségbeesett iparági segélykiáltásként ebben az új helyzetben mindenképpen mondani akarunk valamit a környezetünknek, a piacunknak. Mi ennek az üzenetnek a megoldóképletét tesszük le a nemzeti turizmus asztalára. De előtte kutassuk ki, hogyan lesz vírusból ellenszer.

És akkor innentől térjünk át az elemzők világába, hogy turizmusstratégaként milyen jövőbe mutató kérdéseket is kell feltenni magunknak a globális és hazai iparági kórkép alapján. Az átstartolás marketing alapkérdése a következő: A járványveszély és a korlátozások elmúltával milyen elsődleges üzenetre, turisztikai hívószóra lesznek idehaza leginkább fogékonyak a magyar emberek? Mibe csomagoljuk be nekik az üzenetünket? Hagyományos, vagy újszerű ingerekkel kell majd hatnunk a piac gondolkodására? Követni, vagy inkább formálni kell azt? Találunk-e olyan megoldást, amivel egyidejűleg bátorítjuk az utazási kedvet, és korlátozzuk annak terjedését? Egyáltalán, létezik olyan felhívás, amivel egy újrainduló piacon egyszerre ösztönzünk és tudatosíthatunk döntéseket a belföldi turizmus irányába? A válaszunk: IGEN! 

Van egy marketingüzenet, ami mindent visz

Megtalálásához csupán a gondolkodásunkat kell kicsit hátramenetbe kapcsolni: Mi is ma a nagyvilág és Magyarország elsőszámú turizmusgyilkos üzenete, legtöbbet hangoztatott közösségi felhívása? MARADJ OTTHON! Szuper!! Akkor mostantól legyen ez a mi stratégiai alapkövünk egy még erősebb ráépülő üzenettel! Mert ha a világ turizmusának már a gízai nagy piramis is azt üzeni, hogy "STAY HOME!", akkor borítékolható, hogy semmi nem köti le ma úgy a világ nemzeteinek figyelmét, mint a koronavírus-járvány terjedése. Így senki nem vitathatja, hogy ez most napjaink legnagyobb hatású közösségbefolyásoló üzenete, aminek e pillanatban is világszerte többmilliárdnyian engedelmeskednek. Nos, nekünk pont ezt a határtalan erőt kell a magunkévá tenni és kiaknázni a hazai turizmus javára. De hogyan? Mi is működteti valójában ezt a titokzatos erőt?

A Maradj Otthon! – a földkerekség jelenlegi legerősebb közösségi célú marketingüzeneteként – egy olyan kétkomponensű hatóanyag, ami egyszerre hasít az ösztöneinkbe és a tudatosságunkba. A vírus terjedése miatti ösztönszerű félelmeinkre hatva gátol bennünket a szabad mozgásban, ugyanakkor egy kényszertudatosító parancs erejével tart minket otthon, aminek mindent elsöprő üzenetét a vírus terjedéséhez hasonló intenzitással, tömegével osztjuk meg naponta egymás között. Pedig ez az üzenet merőben ellentétes emberi természetünkkel, hatására mégis összehangoltan változik a világ gondolkodása a globális turizmus szerepéről és felelősségéről. Miért is? A választ két cselekvésbefolyásoló pszichológiai tényező együtthatója adja meg:

„Helló, turizmus! Félelem vagyok. Beszállhatok?”

A változás elsődleges oka, hogy a világ tömegturizmusa mellé egy új útitárs szegődött: a félelem, ami mostantól gyanakvást, távolságtartást helyez földrészek, országok, kultúrák és emberek közé, ahol vendég-vendéglátó kapcsolatában is új kiinduló helyzetet teremt. Hatására, a koronavírus várhatóan még hosszú ideig félelemmel kövezi ki a világunkat mindinkább fojtogató turizmus útjait (jó hazai példa erre a húsvéti roham elől erőből bezárkózó Badacsonytomaj esete). De ez a sötét útitárs – amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk csak turizmumusnak – jó szövetségesünk is lehet, és akár még munkára is fogható, ha mi bátor stratégaként, a messzire utazni vágyók félelmeihez és aggályaihoz igazítjuk a jövő turisztikai kulcsüzeneteit. És akkor a koronavírus nemcsak a félelem magvainak az elültetésében, de azok táplálásában is segítségünkre lesz. Vagyis nincs más dolgunk, minthogy a kiutazás-ösztönző hatásokkal szemben, a belföldi turizmus érdekében és védelmében ezen visszatartó félelmeket marketingeszközökkel tápláljuk. Ugyanis ez lesz formálódó üzenetünk egyik fűtőanyaga. És mivel teljes politikai kultúránk a félelemalapú kommunikációs befolyásolásra épül, ezzel a tervvel idehaza nyitott ajtókat fogunk döngetni.

„Gazdag vándorok, széthordták a bánatot”

A turizmusról vallott globális gondolkodás megváltozásának másik fő oka egy világméretű társadalmi felismerés: a turizmus, a koronavírus-járvány és a klímaváltozás összefüggéseinek felismerése, és az abban való személyes felelősségünk tudatosulása. Ez az előtörő tudatosság – ami az iparág világméretű leállásának hatására szinte berobbant a fejekben – máris újraértékeli mindannyiunk életében a mindenáron való utazni vágyás helyét, szerepét, szükségességét. Új irányokat jelöl ki a közösségi gondolkodás számára, azzal a kijózanító üzenettel, hogy mostantól minden felelősen tervezett utazás, az álmodás helyett az ébredésről kell szóljon. Hatására napról-napra egyre többen vallják, hogy a fokozódó közösségi (pl. járványügyi) kockázattal járó és hatalmas környezeti terhelést jelentő tömeges utazgatások kora leáldozott. A nemzetközi tudósvilág, a média, a fejlettebb gondolkodású társadalmak (és most már kormányok is) sorra ismerik fel és támasztják alá az ordító tényt, miszerint az egész bolygónkat invázió-szerűen lesáskázó, tolakodó és haszonhajhász tömegturizmus lett mára a világ egyik legkörnyezetpusztítóbb iparága, ami így nem csak elszenvedője, de okozója is a járvány terjedésének, a klímaváltozás befolyásolásának. De a természettől közvetlenül kapott jelek és visszaigazolások is mind a világturizmus környezetpusztító hatásaival való tényszerű szembesülést erősítik. Most, hogy globális szinten leállt az idegenforgalom, máris sokfelé érzékelhetők a környezeti megtisztulás jelei: jobb levegő, tisztább vizek, visszatérő élővilág, stb. Hírek sokaságában láthatjuk, ahogy világszerte látványos bemutatót tart nekünk a turizmus ütötte sebeiből önmagát regeneráló-újraépítő anyatermészet. És ez a jelenség ma már kényszerűen állítja szembe a féktelen utazási kedvet az önkorlátozó tudatossággal, segít újraértékelni és fölülbírálni eddigi utazási szokásainkat, átformálja igényeinket, és mindenhol újraírja a piacot talpra állító gazdasági folyamatokat… Rendben, ez mind érthető is.

De mit üzen a vírus nekünk, magyaroknak a (közel)jövő turizmusáról? Mi az, amit ebből kötelezően meg kell értenünk? Pár dolgot mindenképpen:

1. A globális összeomlással bekövetkező változások a hazai turizmusban sem visszarendeződést, hanem piackövető átalakulást fognak generálni, ami stratégiai mélységű iparági újratervezést igényel. A változásokkal most Európa-szerte beköszönt a saját belső piacaik újraindítására és kibővítésére koncentráló nemzeti turizmus stratégiák kora, a társadalmi szükségletként megjelenő okos és klímabarát turizmusélénkítő csomagok bevezetésével. Mostantól már nemcsak a világjárvány miatti félelem, de a turizmus negatív környezeti hatása miatti aggódás is befolyásolhatja a magyarok turisztikai döntéseit, és ez idehaza is halaszthatatlanná teszi a klímavédelem belföldi turizmusba integrálását, ami új társadalmi modellként a kormányzat klímavédelmi stratégiáját fogja széles körben hitelesíteni.

2. A turizmus helyét és szerepét globálisan újraértelmező társadalmi gondolkodás mentén egy új – befelé mutató – kultúra van kialakulóban, amire iparági szinten tudatosan és halaszthatatlanul rá kell dolgoznunk. Kihasználva, hogy ez a vírus most soha vissza nem térő lehetőséget kínál honfitársaink "határtalan" utazási kedvének tömegméretű megfékezéséhez, belföldi irányú megerősítéséhez, a hagyományosan más országok turisztikai kínálatát választó és újfent kiutazni vágyó magyarok tömegeinek megszólításához.

3. Valószerűtlenül olcsóvá tett, dömpingáras utak és szállásajánlatok sokaságával a globális utazások piaca is harcolni fog majd a saját feltámadásáért. Így nagyon erős kihívóra kell számítanunk a hazai utazni vágyók itthon tartásáért vívott küzdelemben. Annál is inkább, mert ez a világot egyre inkább hatása alá gyűrő turisztikai szemléletváltás nálunk biztosan nem fogja elsőre áthatni a teljes társadalmat, így várható, hogy a távoli országok hívószavára és csábító ajánlatára valószínűleg idén is magyarok százezrei kelnek majd útra a pandémiás helyzet lecsengésével. Ennek mérséklésére marketingben most nagyságrendekkel több kell, mint az elég. Más országok biztosan bele fogják tenni ezt a pluszt a saját piacaikba.

4. Az ágazatot irányító szakpolitikának nem szabad egyetlen ütőkártyára építenie a belföldi turizmus kilábalását, mikor többet is fel tud venni a kezébe. A válságtól most készen kap egy stratégiai csomagot, csak ki kell bontania. A SZÉP kártya önmagában még nem stratégia, csak egy remek eszköz a belföldi pihenés ösztönzésére, ami valójában csak visszaerősíteni akarja a piacot és nem újragondolni. Belföldi keresletet generál ugyan, de önmagában még nem bírja maradásra a menni akarót. Márpedig nekünk most elsősorban ezt az itthonról elvágyódó hatalmas tábort kell megfognunk újragondolt, tudatosító üzenetekkel, irányított szemléletformálással, felelős döntést befolyásoló érvekkel. Itt ez a mi ütőkártyánk.

5. A belföldi turizmus újraindításához olyan erejű hívószó kell, ami mindent visz. És kell egy, amire csak az a hazai tömeg mozdul rá, aki eddig a külföldet részesítette előnyben.

Rendben. De hogyan lehet elérni, hogy klímatudatossággal felvértezett turisztikai döntéseket generáljunk vele a belföldi turizmus javára?

A megoldás egyszerű: a pazarló, energiazabáló, fölösleges utazásmódokkal, presztízs- és luxuskiadásokkal, elhagyható távolságokkal járó hivalkodó turizmus eddigi gyakorlatát (a „repülési szégyen” trendjéhez igazítva) minden szinten összeegyeztethetetlenné kell tennünk a felelős turizmus gondolatiságával! Érzékenyítsünk a környezetvédelmi felelősség és becsületes fenntarthatóság irányába azzal, hogy az okozott helyzet miatti, jövőt befolyásoló személyes felelősséget állítjuk vele a középpontba: „Te is felelős vagy a bekövetkezett helyzetért, utazgatásaiddal Te is felelsz a jövőbeni világjárványok terjedéséért, a klímaváltozás alakulásáért! Te is változtathatsz a jövőn!” Használjuk ki, hogy a turizmus, a járvány és a klímavédelem összefüggéseinek fejekben való összekapcsolása – a maga szemléletformáló erejével – jótékonyan hozzásegít minket a nemzeti klímatudatosság kialakításához. Adjunk ebben nagyobb teret a tudósok szavának, akik azt vallják, hogy a klímaváltozás és a koronavírus kéz a kézben jár, legalábbis abból a szempontból, hogy okozóik közt ott van a természet- és környezetpusztítás, az ész nélküli utazgatás és a bolygó kizsigerelése. Emeljük a belföldi turizmus jövőformáló nagyköveteivé ezen tudósokat, akik szerint, ha az emberiség nem érti meg, hogy nem lehet ilyen módon veszélyeztetni a világ biológiai sokszínűségét és az állatok élőhelyeit, akkor a pandémiák állandósulni fognak. Használjuk ki azt az előnyt, hogy ez a járvány az okozott veszteségeken túl új szemléletet is ad nekünk, aminek hatására átértékelődhet eddigi tevékenységünk és életmódunk. Majd összegezzük mindezt abban, hogy a messzi utazásokkal járó személyes kockázatunk és a globális környezeti terhelés csökkentése érdekében az idei nyáron éljünk inkább a hazai turizmus kínálatának gazdag lehetőségeivel. És ezzel a kettős (biztonsági és klímavédelmi) érveléssel kész is a tökéletes stratégia, jöhet a mindent megkoronázó marketinges hívószó!

A válság szerencsésen megszülte nekünk minden idők legnagyobb hatású, legerősebb és legrelevánsabb turisztikai felhívását:

A marketinges mesterképlet tehát kézenfekvő és zseniálisan egyszerű: Koronavírus + Klímavédelem = Maradj Itthon!

Így lesz tehát (a koronavírus-fertőzés vészhelyzeti kommunikációjára való ráépülés eredményeként) az önkorlátozó, fegyelmezett cselekvésre késztető globális #MaradjOtthon mozgósításból, lokális #MaradjItthon közösségi mozgalom, amivel a kényszerű otthonmaradást, szükségszerű itthonnyaralássá konvertáljuk. Vagyis a vírus terjedése elleni közös harc mozgósító erejéből kezdeményezünk piacmentő mozgalmat.

Ezt a vészhelyzetből átmentett, otthonmaradásra kötelező felszólító erőt szelídítjük most turisztikai hívószóvá és használjuk fel későbbi turisztikai döntések befolyásolására, az újra induló belföldi turizmus javára. Már az átmenetet is tudatosan kell felépíteni és kommunikálni a #maradjotthon és #maradjitthon között. De mert a vírus idehaza már kitaposta az utat az emberek fejében a #MaradjItthon befogadásához, itt az idő, hogy a járvány terjedésének megállítására bevezetett "Maradj Otthon!" kampánnyal már most elkezdjük felépíteni a #MaradjItthon üzenetét! 

Szakmai oldalról Európa-szerte ez lehet most a piacbefolyásolás legmagasabb elérhető szintje, ha ez alá megyünk, akkor nem lovagoltuk meg a válság hullámait, és evezhetünk majd kifulladásig a sokadik helyért. Márpedig a versenytársak sokfelé díjaznák ezt a nyerő szakmai megoldást. 

Az ötlet nagyszerűsége mellett ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez nem egy átlagos tervezést igénylő feladat. Ez a ráépülő/követő stratégia a válság szimbiótája, ami egyelőre még közös pályán mozog a vírussal, ezért a kidolgozása (belengetése, időzítése, bevezetése, kiterjesztése, stb.) is rendkívüli előrelátást igényel, tervezésekor mi is minden belátható kockázatot figyelembe vettünk. Így a #MaradjItthon stratégia végrehajtásra vonatkozó konkrét terve várhatóan nem csak a Balatont fogja beindítani, hanem a teljes vidék turizmusát. 

Mindezek után – és persze még mielőtt drága külföldi tanácsadó cégek szakmai félmegoldásait díjaznánk gazdagon magyar adófizetők pénzéből – kormányzati és szakpolitikai körökben is illene észrevenni a szemünk elé felrajzolt hazai megoldást:

A turizmus bénultságának ellenszere már itt van a kezünkben. Az iparág belföldi vérkeringését újraindító marketingpirulánk vivőanyaga a félelem, hatóanyaga a (klíma)tudatosság!

A németek 2008 után ezt egy brutális erejű társadalmi kampánnyal oldották meg, ott az üzenet vivőanyaga a humor volt, hatására akkor 20%-kal kevesebben utaztak nyaralni külföldre!

De belföldi turizmust újraindító kampányainkban már kevés lesz csak annyit szajkózni, hogy válaszd Magyarországot, a hazait és nyaralj itthon. Meggyőző, elsöprő erővel azt is el kell mondani, hogy miért. Ennek hordozója pedig legyen az ösztönzött tudatosság, amire a világban a jövő új turisztikai hívószava épül: koronavírus + klímavédelem = #maradjitthon.

A #MaradjItthon ezzel máris közös ügyünkké vált. Ez lehet a legerősebb varázsszó, de ha nem együtt mondjuk ki, akkor nem fog megtörténni a csoda. Pedig a turizmusban most óriási szükségünk van rá.

A turizmus számára tehát van kiút. 
De ez a kiút most befelé mutat…

Utószó, magyaros felütéssel:

Lesz belföldi turizmus. De a fizetőképes pihenni és lazítani vágyó közönséget nem igazán vonzza majd az ágazati jajveszékelés, a szakmai kesergés, a szolgáltatói bizonytalanság és a turizmus körül kialakult politikai döntések miatti társadalmi vita. Sok korábbi vendéget veszít majd a Balaton és a vidék turizmusa a gazdasági-politikai válság okozta lehangoltság, szorongás és pénztelenség miatt is. Ezért ma már azoknak is üzennünk kell, akiknek eddig nem tettük. Most az a történelmi feladatunk, hogy – a nemzeti turizmus történetében először – őket is megszólítsuk: MARADJ ITTHON!

A kérdés tehát nem az, hogy aki eddig a Balatont és a belföldet választotta, az a krízis után is jön-e. Már kevés lesz csak rájuk alapozni. A mi sorsdöntő kérdésünk úgy szól: Képesek vagyunk-e megszólítani azt a milliós hazai tábort (mert mások garantáltan meg fogják), akik évente, külföldre utazva 5-600Mrd forintot hagynak a világ szerencsésebb országaiban? A #MaradjItthon-nal kizárólag nekik kell üzennünk! Az ő elvárásaikhoz kell most felerősíteni ezt az ágazatot, a minőségi kínálatot, és persze magunkat is fel kell készíteni szolgáltatóként, hogy a külföld helyett bennünket választók magasabb igényeinek is képesek legyünk megfelelni. Ezért is élet-halál kérdés, hogy az iparági támogatásként nyújtandó 600MrdFt állami segítség jól irányzott, ablakon bedobott pénz legyen. Tény: a koronavírus után az eddigi piacunkból már csak egy sokkal szűkebb utazói célközönséget tudunk megszólítani, mint korábban, de a #MaradjItthon üzenetével lényegesen kibővülhet a behívottak köre. A fentiekben logikusan levezettük, hogy nem létezik ma ennél erősebb és hatásosabb felhívás. Ám ha az állami turizmusirányításban helyette mégis inkább valami erőtlenebb üzenettel próbálkoznak, és nem hozzák vele a kívánt hatást, akkor a többségi társadalom számára a turizmus egy-kettőre olyan "persona non grata"-vá válik, aminek szereplőit a belföldi piac talpra állításában nem akarják tovább erősíteni áldozathozó lemondásukkal az eddig külföldön nyaralók tömegei, mondván: minek, mikor amúgy is ez az ágazat kapja a kormánytól a legnagyobb segítőcsomagot a kilábaláshoz. 

Ha ez bekövetkezik, nem tudjuk elkerülni, hogy a turisztikai szolgáltató ne a piac nélküli, állami pénzekkel kitömött vállalkozás szinonimája legyen.

Miért lenne ez végzetes (szak)politikai hiba? Mert a koronavírustól mi most nemcsak a piac újraépítésére, de annak kiszélesítésére is kaptunk egy soha vissza nem térő lehetőséget. Az ezt bebetonozó lépések eredményességét pedig a jövő marketinges kulcsüzenetei döntik el. Márpedig nekünk van egy tökéletes üzenetünk, ami marketingcunamiként képes rázúdulni a piacra. Döntsünk jól, éljünk vele! Most, hogy a turizmus érzékeny belpolitikai témává lett, nem engedhető meg a szakmapolitikai hibázások luxusa. Ha igen, úgy fennáll a veszély, hogy idehaza nem csak hogy nemzeti közutálat tárgyává süllyedhet a turizmus, de a szociális elszegényedés mélyülésével egy széleskörű társadalmi elégedetlenség hullámait indíthatjuk el vele, aminek vize már most fodrozódik. De ez már legyen a kormánypolitika kockázata...

Belföldi turizmusunk működése és növekedése alapjaiban is azért törékeny és kiszolgáltatott a piac változásaival szemben, mert éltető köldökzsinórját nem a gazdaságalapú valós piaci kereslet, hanem egy nagyszerű nemzeti találmány, a SZÉP kártya adja. Vagyis mesterséges megtermékenyítéssel az állam tolt be vele egy potenciális segédeszközt a piac növekedéséhez. A belföldi turizmus helyzetét ma ez leginkább egy olyan fehérbotos emberhez teszi hasonlatossá, aki nem lát ugyan előre, de mivel folyamatosan építjük ki az utat neki, azon megbízhatóan elközlekedik és egyre messzebbre jut. Ezt az képet tökéletesen igazolja, hogy a minap az iparkamarák közös javaslatát – miszerint a SZÉP kártya keretösszege a válságra tekintettel kereskedelmi üzletekben is legyen levásárolható – az érintett turisztikai és vendéglátó szervezetek (érthető okokból) pont olyan rémülettel és feljajdulással fogadták, mintha egy vak ember kezéből készülne valaki kicsavarni a botját. Ennél hitelesebben semmi nem példázhatná ma mesterségesen életben tartott belföldi turizmuspiacunk esetlegességét. A belföldi piac – az utóbbi évek látványos iparági sikerei ellenére is – ma is csak ezen az egy biztos lábon áll. Így a turizmus ma nemcsak a legnagyobb kitettségnek örvendő gazdasági ágazatunk, de a legstratégiátlanabb is. De nincs okunk pirulni. Egyszerűen csak az van, hogy idehaza ma még gyorsabban csináljuk a szakmát, mint ahogy tanuljuk. És ha most úgy érezzük, hogy nincs stratégiánk a válságra és a kilábalásra, akkor az azért van, mert valószínűleg eddig sem volt. Csak húzott magával minket a globálisan növekvő piac. De már fölösleges ezen vívódni, mert az állami szintű turizmusirányítás sem tart a fiókjában vészhelyzeti forgatókönyvként ágazatmentő haváriatervet. De egy nap talán majd készül egy ilyen is. Mi azért alapozásként írtunk bele előzetesen egy pár oldalt...

A Balaton Márkaműhely részéről rövid időn belül ezzel már négy nagy követ is dobtunk a hazai turizmus állóvizébe:

1. Példaértékű balatoni turisztikai és kulturális márkafejlesztés, valódi négyévszakos turisztikai attrakció létrehozásával (Kisbence Kemence Skanzen és Gasztroudvar)

2. Plattensee Nightjet projekt, a Balaton Európa figyelmének fókuszába állításával

3. A klímavédelem beintegrálása a belföldi turizmus megújulásának folyamatába

4. #MaradjItthon mozgalom, a belföldi turizmus gyors újraindításáért

A fentiekben bemutatott, belföldi turizmus újraindításához kidolgozott stratégiai megoldáscsomag tökéletes összhangban áll a turizmus újjáépítéséhez adott UNWTO-ajánlások fenntarthatósági irányelveivel (a környezeti fenntarthatóság érvényesítése az ösztönző és helyreállítási csomagokban, a fenntartható turizmus szempontjainak szem előtt tartása, a körforgásos gazdaságra való áttérés, amelynek célja a pazarlás és az erőforrások folyamatos kihasználásának megszüntetése), és egybevág a Magyarország által is 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési célokban, és az azokat végrehajtó Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégiában a turizmusra is irányadó célokkal és elvekkel.

Magyarország Kormányának jó szívvel kínáljuk fel a jogot stratégiailag kimunkált marketingmegoldásaink hasznosítására, nemzeti érdeket képviselő hitvallásunkkal: 

„A turizmus, mint ágazat fennmaradásáért érdemes olyan új szemlélettel küzdeni, ami összehangolja a klímavédelem, a fenntartható fejlődés és a turizmus szempontjait”

(a #MaradjItthon projekt kiötlője állástalan turizmus- és márkastratéga)

Innovatív válságterv: vonjuk össze a belföldi turizmus megerősítését a klímavédelemmel!

"A turizmus vészforgatókönyve új szerepet oszthat a Balatonnak"

Ez a jövőlátó írás - belföldi turizmust újraindító mintaprojektként - a turisztikai kilábaláshoz mutat egy lehetséges irányt. Klímatudatossággal vezérelt utazások, kisebb távolságok, kisebb mértékű keveredés, kulturált vasút, regionálisabb kereskedelem. És persze anti-globalizáció helyett a globalizáció előnyeinek / hátrányainak helyén kezelése. Ez lehet a turizmusirányítás és a klímavédelem közös, hazai kezdeményezésű új stratégiai modellje. Ezt a modellt - a jövő turizmusbefolyásoló trendjeként - várhatóan több európai állam kormánya is át fogja venni saját belföldi turizmusának megerősítéséhez, a kiutazók tömegeinek eredményesebb otthontartása érdekében...

Amikor miniszterelnök úr nyilvánosan bejelentette, hogy a koronavírus miatt "a turisztikai szezon idén kampó", az én gimnazista nagyfiam – aki a Plattensee Nightjet projekt ötletgazdájaként már letette névjegyét a nemzeti turizmus asztalára – felcsillanó szemekkel csak ennyit mondott: Jó, de akkor kössünk zsinórt és akasszunk csalit erre a kampóra, írjuk rá, hogy "Nyaralj itthon!", és fogjuk meg vele a belföldi turizmus számára a kiutazó magyarok tömegeit. De az lényeges, hogy ezt a lépést ne csak az ágazat elszenvedett veszteségei iránti szolidaritás táplálja, hanem – februárban kihirdetett új kormányprogramunkhoz igazodva – klímavédelmi érvekkel is győzzük meg a magyarokat döntésük helyességéről. Így ezzel a húzással két legyet ütünk egy csapásra.

És piszokul igaza van, hiszen az ő klímatudatos generációja már nem csak a bajt látja meg a mostani fenyegető helyzetben, hanem a változtatások, a továbblépés lehetőségét is. Mert ők azok, akik veszélyben érezve saját világukat, sorra szállítják a jövő megoldásait, ami mellé még szemléletet is adnak nekünk.

Nagyfiam klímavédelmi érvelése abból indul ki, hogy a koronavírus-járvány világméretű felgyorsulása, és az azt kísérő közegészségügyi vészhelyzet részben pont a tolakodó és haszonhajhász turizmus miatt állt elő. Vagyis a turizmus nem csak elszenvedője, de okozója is a járvány terjedésének, és ezzel az egész bolygót lesáskázó tömegturizmus hatása és felelőssége már azon is túlmutat, hogy mára ez lett a világ egyik legkörnyezetpusztítóbb iparága.

"Gazdag vándorok, széthordták a bánatot..."

A kérdés innentől csak az: Hogyan állíthatjuk a nemzeti klímavédelem szemléletformáló téziseit - a fejlettebb gondolkodású új generációk sajátjaként - a belföldi turizmus erősítésének szolgálatába? A megoldás egyszerű: a pazarló, energiazabáló, fölösleges utazásmódokkal és elhagyható távolságok megtételével járó "hivalkodó turizmus" eddigi gyakorlatát a repülési szégyen mintájára, minden szinten összeegyeztethetetlenné kell tenni a "felelős turizmus" gondolatiságával! Klímavédelmi akciótervünk ezáltal a turizmusra is kiterjesztésre kerülne, új elemként gazdagítaná azt, és a szemléletformálást magasabb szintre emelve, fiatalok tömegeit nyerhetnénk meg egy ilyen "Itthon a világban" koncepcióval. Vagyis ezzel a felnövő nemzedékünk turisztikai orientációját, ezt erősítendő világképét is megalapozhatnánk.

Feladatszinten ez annyit tesz, hogy már az ő jövőtudatosságukhoz igazodva kell kialakítanunk a felelős turizmus új, vészhelyzeti modelljét, ami egy jól felépített kommunikációval rekordidő alatt követendő trenddé tehető, és ezáltal még az idősebb generációk utazási szokásainak megváltoztatására is befolyással lehet.

De csakis akkor, ha az okozott helyzet miatti jövőt befolyásoló személyes felelősséget állítjuk vele a középpontba. Ez a felelős magatartás mondjuk induljon onnan, hogy – elkerülhető módon - ne kelljen világjárvány idején önfeledten útnak induló magyar turistákat fölöslegesen mentenünk távoli országokból, és csúcsosodjon ki abban, hogy a messzi utazásokkal járó személyes kockázatunk és a globális környezeti terhelés csökkentése érdekében az idei nyáron éljünk inkább a hazai turizmus kínálatának gazdag lehetőségeivel.

Itt az idő, hogy az új helyzethez igazodva leporoljuk belső turisztikai értékajánlattal bíró nemzeti értékeink, kulturális és természeti javaink üzenetét. És ebben a járvány terjedésétől való zsigeri félelem, vagy a bevezetett utazási korlátozások ugyanúgy remek szövetségeseink lesznek, mint a lepadlózott belföldi turizmus talpraállításában vállalt személyes kötelesség- és segítségvállalásunk, bajba jutott idegenforgalmi iparágunk jó hazafiként való önkéntes támogatása, vagy a fentebb részletezett klímatudatosság erősítése.

És ezen a ponton úszik be a képbe a magyar tenger, amikor a turisztikai krízis vészforgatókönyve új szerepet oszthat a Balatonnak. Új értékekkel, új hívószóval kell felruháznunk, hogy az európai és világtengerek itthonról elvágyódó milliós magyar nyaralóközönsége és elköltendő százmilliárdjaik egy része legalább egy rövid időre visszatérhessen Európa legnagyobb fürdőtavához.

Igaz, ma még senki nem látja, hogy mi lesz a hazai koronavírus-járvány kifutása, de annyi biztos: a miatta elrendelt nemzeti karantén – melynek okán 2020-ban állami segítséggel emelünk sorompót tervezett külföldi utazásaink elé – most soha vissza nem térő lehetőséget kínál a "határtalan" utazási kedv belföldi irányú megerősítéséhez, ezen belül is a Balaton szerepének felértékelődéséhez. 

Ez lehet az állami turizmusirányítás nagy turizmus-átirányítása

De hogy mindez ne csupán azt jelentse, hogy akkor majd mostantól itthon szemetelünk, ezért több erőteljes üzenete és cselekvési iránya is lesz nyaraláskor sem szabadságolt környezettudatosságunk itthoni gyakorlásának. A magunk részéről – irányadó, követendő példaként – segítségképpen bevezetünk pár jó gyakorlatot a turizmus negatív hatásainak mérséklésére, amihez egy másik klímavédelmi mintaprojekttel kínálunk megoldást.

Mi például saját gyártású, klímabarát Re-Cup poharakkal (90 fokon 100-szor is elmosható, hosszú életciklusú műanyag pohárcsalád) és visszaváltható bevásárlótáskákkal szállunk be a klímaharcba. (A Re-Cup poharak társadalmasításával egy új, hétköznapi kultúrát vezetünk be a személyes felelősséget hangsúlyozó klíma- és természetvédelem világába, ahol a program mintaértékű bevezetésével elsőként az állami, kormányzati / önkormányzati intézmények és vállalatok mutathatnak példát és követendő irányt a mindennapos kávé és vízfogyasztást kísérő hulladékterhelés minimalizálásához. Ezen kívül más újrahasznosított termékek sokaságát is kínálja még a program, újrafogalmazott tudatosságba csomagolva)

Ebben lehet elkötelezett partnerünk többek között a MÁV (aki a tavalyi évben is értékelhető szolgáltatásfejlesztéseket vitt véghez, például a nyári balatoni expresszvonatok büfészolgáltatásainak bevezetésével), valamint a tóvidék önkormányzatai, turisztikai szervezetei.

Kezdeményezni fogjuk a MÁV-nál, hogy a Plattensee Nightjet mintájára (ami közös vonatra ülteti a páneurópai klímavédelem ügyét a Balatonnal) nyaranta szervezzünk belföldről is szemléletformáló járatokat a magyar tengerhez, vagyis zöldítsünk át egyes nyaralóvonatokat kicsiknek-nagyoknak ("mert a nyaralásélmény első állomása a vasút"). Az eldobható műanyag eszközök lecsökkentése érdekében pedig lehetővé kell tenni, hogy a MÁV-ügyfélpontokon és a vonatok Utasellátó büféjében olcsón megvásárolható Re-Cup poharak minél többszöri újrahasználatával is mérsékelhető legyen az üdülőhelyek szezonális hulladékterhelése.

Ehhez persze nem csak fölülről kell klímafelelős "okos" turizmust kiáltani. Elengedhetetlenül fontos, hogy ezt a klímatudatossággal összevont régiós turizmusélénkítő gyakorlatot a Balaton és a kiemelt tóparti települések klímavédelmi stratégiájába is beépítsük, ahol még a lakossági szemléletformálást is egy 4 programpontos közösségi akciótervvel tudjuk megtámogatni. Egyszóval nekünk nemcsak vészforgatókönyvünk, cselekvési tervünk, de hatékony eszközeink is vannak a belföldi turizmus megerősítésének klímavédelemmel való összevonására.
De valójában most nem is ez a legfontosabb, hanem a közös kiút megtalálása az ágazat újraindításához

A kormány és a nemzeti turizmusirányítás részéről a kilábalás esélyét azzal a felismeréssel növelhetjük, hogy a legnagyobb krízishelyzet közepette is mindig nyílnak meg kiaknázandó, új piaci lehetőségek. És a hazai turizmus számára ez már most megmutatja magát.

De a közeljövő megoldásait ne csak az én startup-vérű gyermekem ismerje már fel, hanem mondjuk a krízishelyzetre magabiztosan és következetesen reagáló hazai turizmusszakma is. Biztató jel, hogy nagyfiam ezen ötletét pont a Magyar Turisztikai Ügynökség vezetőjével, dr. Guller Zoltán vezérigazgató úrral történt személyes beszélgetésünk inspirálta, aki a Plattensee Nightjet projekt felkarolásával is igazolta, hogy nehéz időkben a turizmust csakis megalapozott, jó döntésekkel lehet víz fölött tartani, túléléshez segíteni.

Mert hiába üzen hadat a koronavírus a nemzeti turizmusnak, ha nekünk olyan haváriatervünk van, ami nemcsak a veszteségkezelésre és romeltakarításra fókuszál, hanem lehetőségként is kezeli a válságot, amivel később új növekedési stratégiák indíthatók be a pangó turisztikai szolgáltatások piacán. Mi több: ha a turizmusirányítás és a kormány offenzívabb harcmodorban kezeli a válsághelyzet kihívásait, akkor az ehhez kigondolt "Nemzeti Turisztikai Krízisterv" nem csak hazai pályán kovácsolhat a vereségből nyereséget és a hátrányból előnyt, de más EU-s tagországok számára is példaértékű modellé tehető.

És ezzel a kezdeményezéssel régi adósságot törlesztene a szakpolitika. Mert ha védőgátat nem is, de mentőövet mindenképp jelenthetne hasonló helyzetek jövőbeni kivédésénél egy ilyen terv.

A probléma jól láthatóan nem csak bennünket sújt, a koronavírus-fertőzés nem csak a mi szirmot bontó hazai turizmusunk immunitását tette próbára. A turizmus ma világszerte szinte mindenhol a nemzetgazdasági ágak családjában az a legkisebb, növőfélben lévő gyermek, aminek külső behatásokkal szembeni kitettsége messze a legnagyobb. Ciklikusan ismétlődő rendben sújtják pusztító világjárványok, természeti katasztrófák, közlekedési tömegszerencsétlenségek, politikai terrorcselekmények.

Épp ezért egyre többször merül fel a kérdés: Ha a turizmusunk pár nap alatt képes így összeomlani – és hasonló helyzet mostantól ugye bármikor előfordulhat – akkor miért nem fektetünk biztonságosabbnak vélt iparágba? Egyáltalán, hogyan tehetnénk a turizmust biztonságosabb iparággá? Gyerekcipőből hogyan emelhetnénk őt felnőttkorba? Elárulom a titkot: hozzáértő és villámsebességű márkaépítéssel. Mert a turizmus életbiztosítása a márkázás. Csakis az erős turisztikai brand-ek képesek garantálni, hogy nehéz időkben se maradjon teljesen védtelen a piac, és egy azt ledöntő világjárvány után is megsokszorozott márkaerővel segítsék annak talpraállítását.

Ha most ezt az ajánlást elsősorban kilábalást felgyorsító gazdaságvédelmi tervként fogjuk fel (márpedig miniszterelnök úr szerint sem makrogazdasági lépésekre, hanem célzott ágazati programokra lesz szükség), akkor természetesen a beutazó turizmus és a külországokba irányuló utazásszervezés/közvetítés terepén is hasonlóan jó megoldásokkal kell majd a piacot újraindítani, hiszen a klímaügy marketingeszközként való alkalmazásával a jövőben még erősebben lehet hatni a turizmuspiaci gondolkodásra és folyamatokra, amit előbb-utóbb más országok kormányai is felismernek és meglépnek. Jó lenne, ha csak utánunk, és nem helyettünk…

Kampó a turizmusnak? Sebaj! Csatoljuk a karunkra és harcoljunk vele!


Kapcsolódó cikkek:
https://www.startlap.hu/utazas/turizmus-magyarorszag-koronavirus-klimavedelem/

Egy magyar fiatal, aki klímanagykövetként ügyesebben adja el a Balatont Európának, mint az állam!

Ez a fiatal történetesen a Balaton Barátai Márkaműhely alapítójának gimnazista nagyfia, Máté Péter. Ifjú ötletgazdaként kidolgozott egy ragyogó tervet a Balaton nyugat-európai és V4 országokbeli népszerűsítéséhez.

A "Plattensee Nightjet" egy új, hiteles modell a fenntartható közlekedés számára, ami turizmus oldalról segíti, hogy a vasút az európai zöld megállapodás végrehajtásának központi elemévé váljon. A közlekedési vita zöldkommunikációs fókuszába állítja a Balatont, közös vonatra ülteti vele a páneurópai klímavédelem ügyét, az egységesedő vasútstratégiai célokat és együttműködési törekvéseket.

Újító terveibe az érintett állami vasúttársaságokat is bevonta (Deutsche Bahn, ÖBB, MÁV), a Magyar Turisztikai Ügynökség vezetője, dr. Guller Zoltán vezérigazgató úr pedig személyesen karolta fel Péter ötletét, ami mögé az EMMI és az ITM is beállt.

A "Plattensee Nightjet" egyszerre turisztikai és klímavédelmi mintaprojekt, ami a nemzeti turizmusnak is új irányt mutat a komplex szemléletű, régiós összérdekű, trendalapú, együttműködés-központú stratégiaalkotáshoz. Örüljünk közösen neki!


Figyelem! Új ötlet érkezik a XXI. vágányra! 
„A Plattensee Nightjet az a vonat, ami a klímaválság sűrűjéből nyaranta kivisz minket egyenesen a természetbe…”

Egy nagyon izgalmas, közös projekt-ötletem van a MÁV – ÖBB – DB hármasa számára: a Plattensee Nightjet!

Plattensee Nightjet, mint új kategóriát teremtő szezonális nyaralóvonat Németországból a Balatonra?! Ugye, jól hangzik?!

De a Plattensee Nightjet sokkal több annál, mint egy új éjszakai járat: egy olyan páneurópai klímavédelmi ügy gördülő nagykövete, ami kezdeményezőként több területen is elsőbbséget biztosít mindhárom vasúttársaságnak a piackövető változások menedzselésében:

1. Plattensee Nightjet, mint fenntartható közlekedést jelképező közös referencia

A Plattensee Nightjet - a kifejezetten turisztikai célú, környezetbarát nyári utazások megtestesítőjeként - együttesen modellezi és jelképezi
- a három ország társadalmi összefonódását az éjszakai vonatok európai terjedésének ösztönzésében
- a három vasúttársaság közös fellépését és együttes kiállását a klímavédelem okán, az utazások vasútra való átállásának fontosságáról
- az iparág közös felelősségvállalását és elköteleződését a klímabefolyásoló új irányok és közlekedési trendek meghatározásában, azok szemléletformáló tudatosításában
- Európa legnagyobb fürdőtavának közös természeti értékként való megítélését és fenntarthatóságának elősegítését (Plattensee Nightjet - Velünk minden zöldebb! Plattensee Nightjet - Velünk még a Balaton is zöldebb!)

2. Plattensee Nightjet, mint hiteles klímavédelmi ikon
A Plattensee Nightjet-tel egy olyan járatot vezetünk be a "repülési szégyen" ellenében a "vasúti büszkeség" piacára
- ahol a vasút új "zöldutas" kommunikációja a turizmus csatornáira kiterjesztve a Plattensee Nightjet-tel Európa egyik legkedveltebb fürdőtavába torkollhat
- ahol a vasút egyéb új, kiegészítő "zöld" szolgáltatásokkal kényeztetheti utasait felszállástól a megérkezésig
- amelynek célállomása nem egy turisztikailag túlterhelt nagyváros, hanem egy rendkívüli turisztikai értékkel bíró, közösen megóvandó természeti kincs: a Balaton. Európa legnagyobb, legsekélyebb, leggyorsabban felmelegedő és legtisztább vizű, egyedülálló adottságú fürdőtava.
- amelynek kedvezményezettje közvetlenül maga az élő természet, a légi és közúti forgalomterheléstől ily módon részlegesen felszabadított környezet, ami egyben a régió legnagyobb, klímaváltozásra érzékenyen reagáló állóvízi ökoszisztémája. (Ennél nagyobb kiterjedésű európai tavak csak a hidegebb éghajlatú Finnországban és Oroszországban találhatók, de azok a fürdőturizmusban nem tényezők.)

3. Plattensee-Nightjet, mint európai összetartozást erősítő szimbólum
A Plattensee Nightjet-nek osztrák és német részről egyaránt extra jelentőséget ad a Balaton egykori, de nem elfeledett sorsformáló-integráló szerepe a kettészakított Németország nyarankénti összehozásában, ami az emlékezetes közös határnyitással teljesedett ki. Ezek hatására és ennek jubileumi évében fogant meg a Plattensee Nightjet ötlete is. A Plattensee Nightjet így tehát nem csak egy nyaralóvonat, hanem szimbólum is. Országaink korszakváltó, közös történelmi érintkezésének, összefonódó turizmusának szimbóluma. Nem szimpla nyaralójárat, hanem gördülő stratégia, összekötő híd és kommunikációs csatorna a közös európai klímapolitika és turizmusdiplomácia terepén, ami eredményesen járulhat hozzá a Nightjet márka, a három nemzeti vasúttársaság, és a Balaton hírnevének közös erősítéséhez.

A Plattensee Nightjet tehát az a vonat, ami a klímaválság sűrűjéből nyaranta kivisz minket egyenesen a természetbe. A környezeti fenntarthatóság zálogával, hiteles, tiszta üzenetével sok osztrák és német utast téríthet át vasúti közlekedésre, amihez állami szerepvállalással egy tájékozódást segítő, Balatont bemutató német nyelvű online rádióadás és turisztikai mobilalkalmazás elindítását is tervezzük. (szabadidőmben rádióműsort is szerkesztek)

Hiszem, hogy a MÁV, az ÖBB és a DB érdekei ebben közösek, csak össze kell hangolni. Ötletem alapvetően az ÖBB infrastruktúrájához lett kitalálva, de a Deutsche Bahn startup programjába is beviszem, amivel így példátlan vasúti összefogást kezdeményezhetünk. A koncepciót természetesen idővel akár a visegrádi küldőországok területére is ki lehetne terjeszteni, a turizmuspiac igényei alapján...

Ez lenne tehát a "Plattensee Nightjet" ötlete, ami remélem hasznára lesz a közös klímavédelemnek, mindhárom vasúttársaságnak, és a Balatonnak is. 

Vasútbaráti üdvözlettel,
Máté Péter

"Plattensee Nightjet - mert a nyaralásélmény első állomása a vasút!"

"Plattensee Nightjet - Az élmény velünk indul!"  

Turizmus-startup: egy fiatal diák ötletéből országok közti hidat építhet a Balatonnak a Plattensee-expressz!!

Horvátország részéről bizonyára erős nemzeti lobby befolyásolhatja a magyar turizmusirányítás és a MÁV döntéseit, merthogy az Adria hívószavára nyaranta - napi rendszerességgel - négy horvát tengerparti nagyvárosba is szervezetten, vagonszámra szállítjuk a magyar nyaralókat. Ezzel a szerepvállalással a "magyar tenger" földrajzi helyzetét tévesen meghatározó Fidesz-kormányunk - lelkes beszállítóként - évek óta iszonyú pénzeket tol az Adria turizmusának menedzselésébe, ami ugye alapvetően horvát állami feladat. Mindeközben sok jel mutat arra, hogy turizmus tantárgyból felmentett szakpolitikusaink a sós víz csípésétől nem látják tisztán, hogy a sínek mentén itt turizmusirányítás helyett, turizmus-átirányítás zajlik.

Adria-turizmusban érdekelt magyar szakemberként valójában én ennek nagyon is örülök, annak viszont már kevésbé, hogy a MÁV csak ki- és nem beszállítója a hazai turizmusnak. Így nem is a fent vázolt helyzet megléte számomra a gond, hanem annak egyoldalúsága. Mert ha a tengerpartra vágyó magyarok felé ilyen közel hozzuk az Adriát, akkor a német beutazó turizmus számára a Balatont miért nem?

Pedig feléjük is ledolgozhatnánk a távolságot. De nem tesszük. Talán mert a magyar kormány által politikai karanténba zárt német társadalom utazókedvű polgárai már nincsenek fent a vendéglistánkon. Azé a Németországé, akinek lakosai turisztikai érték tekintetében világviszonylatban is az egyik legjobbnak számítanak. Nem hívjuk, és már nem várjuk őket, pedig a Balaton aranykorát köszönhetjük nekik. Mégis mi szoktattuk le őket a Balatonról.

Pedig még 2004-ben is (vagyis 14 évvel a rendszerváltás után!) a Balaton környéki térség mintegy egymillió turistájának több mint 20 százalékát tették ki a német vendégek, ami akkor a külföldi turisták felét jelentette. 2019-re ez a szám már olyan drámaian lecsökkent, hogy ha semmit nem lépünk, akkor hamarosan csak ezrelékben lesz mérhető, és a német turista kihalt faj lesz a Balatonnál.

A dübörgő nemzeti turizmus korszakában ez totális szakmai kudarc. Békeidőben hosszútávon ekkora turisztikai veszteség még egyetlen más országot sem ért Európában. Ez a hazai turizmus Trianonja, amit a szakpolitika és a piac is csendes beletörődéssel próbál feledni, abban az olcsó tévhitben ringatva magát, hogy a befürdött Balaton vonzerő és a régió turisztikai leértékelődése okán már nem vagyunk elég jók a német vendégek számára.

Pedig a valóság teljesen más. Egész egyszerűen az van, hogy a Balatont - ami egy erőtlen márka és kockázatos termék - nincs tudásunk hétnyelven beszélő brand-ként felépíteni és eladni, vagyis pontosabban szólva inkább csak újrabevezetni a német piacon. Kínálkozó lehetőségeinkre pedig ugyanezen okból nem érzünk rá. Horvát turizmust éltető járataink mellett ezért sem indult még el a történelmi ellenvonat, a PLATTENSEE-expressz! (Plattensee a Balaton német elnevezése)

Óriási hibát vétett kormányunk és a nemzeti turizmusirányítás, hogy a határnyitás 30. évfordulójának évében nem indított el nyugatnak egy ilyen nosztalgiavarázsba öltöztetett szezonális ünnepi járatot. A vasfüggöny-lebontás jubileumi mámorában sem a külügy, sem a propagandatárca, sem a MÁV nem érzett rá a kínálkozó lehetőségre, vagy ami még rosszabb: figyelmen kívül hagyta azt.

De cselekedni most sem késő, 2020-ban pótolnunk kell a mulasztást. Hiszen mi másra is lehetne hitelesebben ráültetni, vagy annak előfutárává tenni németországi Balaton-kampányunkat és a megújult balatoni hívószót (amit aztán továbbgyűrűztetünk a kinti médiában), mint a Plattensee-expressz gördülő kereteire.

Mert ha nyugat felé tartó vonatainkra fel tudjuk festeni Sissyt és más történelmi hírességeinket, akkor a Balatont is. Ha kormányunk külön ortodox templomot építtet Hévízre ott fürdőző szláv-ajkú testvéreinknek, akkor a német beutazó turizmus új pályára állítása is meg kell hogy érjen egy tisztességes próbát.

Támogató szövetségesként megnyerhetjük ehhez a Deutsche Bahn-t, akik nemzeti vasúttársaságként a szövetségi kormány környezeti "kislábnyom" politikájába kétlábbal beleállva, egy erős kampánnyal és kedvezményekkel épp mostanság próbálják átszoktatni a német utazókat a vonatozásra. Márpedig ez az össznémet-érdekű "zöldutas" törekvés a turizmus csatornáira kiterjesztve a Plattensee-expresszel most Európa legtisztább vizű fürdőtavába torkollhat.

A Plattensee-expressz - legalább is kezdetben - biztosan nem lesz aranytojást tojó tyúk a MÁV-nál. Aki pedig ennél a résznél az állam zsebét féltve levegő után kapkod és forráshiányt kiált, üzenem, hogy ez nem az ő asztala. Mert ennél a mutatványnál nem vasúti üzemgazdászok és pénzügyi tervezők megtérülési mutatói lesznek a vezérlőelvek. A Plattensee-expressz turizmusélénkítő pilot projektként egy állami marketingbefektetés kell legyen.

Így nem az a mérvadó, hogy mennyi bevételt (veszteséget) termel, nem is az számít igazán, hogy mikor mennyien utaznak majd rajta, hanem hogy mennyien tudnak-hallanak felőle. Mert ez a vonat elsődlegesen nem is utasokat szállít, hanem üzenetet. Marketingvonat, jelentős késéssel.

De az igazi jelentősége még ennél is több: a Plattensee-Balaton expressz nem csak egy nyaralóvonat, hanem szimbólum is. A két ország korszakváltó, közös történelmi érintkezésének, összefonódó turizmusának szimbóluma. Nem szimpla nyaralójárat, hanem gördülő stratégia, ajándék összekötő híd és kommunikációs csatorna a turizmuspolitika és turizmusdiplomácia terepén. Olyan, ami bónuszként még a Németországban élő/dolgozó magyarjainkat is megszólítja és hazahozza.

Mindemellett egy ilyen Berlin-Balaton "gőzös" a tóvidék népében is jótékonyan felerősítené saját, szirmot bontogató identitását, a balatoniság felemelő életérzését, és a régió jövőjébe vetett hitét.

De ami ebben az egész, újszerű felvetésben a legmeghökkentőbb, hogy a Plattensee-expressz ötletgazdája nem is én vagyok, hanem gimnazista korú nagyfiam (Máté Péter), aki elhivatott vonatrajongóként vasutas szakmai jövőre készül, és aki kiemelkedő képességeivel azon kevesek közé tartozik, akik nemcsak szeretik a vasutat, de értik is.

Egy vidéki srác, abból az ígéretes korosztályból, akik felnőttek által okozott problémák megoldásával foglalkozva már tizenévesen szállítják a jövő megoldásait. Úgy, hogy az ötleteik mellé még szemléletet is adnak nekünk.

Talán nem venné zokon, ha a Plattensee-expressz nagypályás ötletét - ami társadalmi startup-ként egyszerre generál közlekedés-, turizmus- és márkafejlesztést - legalább egy elismerő kézfogással jutalmaznák a MÁV-nál, de úgy tűnik ez is késhet, mint ködben a vonat.


Kapcsolódó cikkek:

https://privatbankar.hu/makro/a-kulfoldieknel-mar-nem-olyan-meno-a-balaton-328254

https://mfor.hu/cikkek/makro/nem-meno-a-plattensee.html

https://mfor.hu/cikkek/makro/lassan-fogynak-a-nemet-turistak.html

https://www.veol.hu/gazdasag/helyi-gazdasag/keves-a-kulfoldi-vendeg-badacsony-kornyeken-2965265/

http://azutazo.hu/nemetorszag-turisztikai-nagyhatalomma-valt/

Rémálom vonaton neked a Balaton?

Egy utaslealázó csúcsbeszólás lett a MÁV pünkösdi "királysága"!

Egy egész ország népét döfte szíven a hír, hogy a dícséretes szakmai igyekezet és látványos előkészületek ellenére már az első nyári hosszú hétvégén sikerült a MÁV-nak ismét talpfáig rombolnia már-már visszaerősödni látszó egykori hírnevét. A vasút Titanic-ját (kései pályára állított nyári balatoni járatok) megint úgy indította jéghegynek a MÁV,  hogy nem gondoskodott elég mentőcsónakról és nem dobott mentőmellényt az utasainak, de persze a "tanuljál meg úszni, b... meg!" üzenetet utólag azért mindenkinek kipostázta.

Az eredmény: a peronokon és a közlekedőkben ismét egymás hegyén-hátán összezsúfolódó, embertelen körülmények között tömeges állva utazásra kényszerített embertömeg és utasdráma az ünnepi balatoni járatokon, utólagos MÁV-szóvivői kioktatással megszégyenített gyermekes családok, nyugdíjasok, stb.

Én magam erősen szimpatizálok a jelenlegi MÁV-menedzsment személyi állományával és törekvéseivel, de mivel az egyik idős családtagom is érintett volt a dologban, minden vasútbaráti elfogódottságom ellenére kötelező most nyilvánossá tennem a MÁV felé utazásjobbító szigorú szakmai meglátásaimat.

Először is a sikeresebb hazai turizmushoz vezető út váltóőreként szeretném megvilágítani a MÁV kulcsszerepét és egyetemleges felelősségét abban, hogy

1. a turisztikailag kiemelt nyári hónapokban a vasút nem szimplán csak embereket szállít A-ból B-be, hanem a nemzeti turizmusirányítás stratégiai szolgáltatóparnereként nyaranta értelemszerűen ő maga is turizmusban utazik.
2. legnagyobb közösségi közlekedésünk közszolgáltatójaként mint olyan, a vasút is a turisztikai élménylánc része.
3. a MÁV szolgáltatásainak mindenkori színvonala határozza meg, hogy (vas)utazásomat milyen minőségű turisztikai élménnyé alakítom, és hogy számomra már az utazás (közlekedés) is az élmény része legyen, mi több: állami tulajdonú vállalatként kötelessége és feladata arról gondoskodni (az új turizmuspolitikai célokkal összhangban), hogy célzottan turisztikai indíttatású utazásomat az élmény részévé tegye.
4. a MÁV az ilyen, vagy hasonló kisiklásaival, félresikerült cselekedeteivel negatív közösségi élményeket gyárt a turizmushoz.
5. ha a MÁV negatív közösségi élményeket gyárt a turizmushoz, az ellentétes az állam turizmusstratégia céljaival és a kormányzati akarattal.
6. következésképpen a MÁV e pillanatban teljesen szemberobog a kormányzat turizmusfejlesztési direktíváival.

Igen ám, de amikor a MÁV az esetre reagálva olyat nyilatkozik, hogy a vasúttársaság bizony mindent megtett, felkészült a nagy utasforgalomra, összes létező szerelvényét, minden működőképes vagonját munkába állította, akkor kirobban az ember fejéből a nagy harci kérdőjel: miért is nincs biztosítva az állami fenntartó és a központi büdzsé részéről a MÁV zavartalan, problémamentes nyári működéséhez a rendszerből hiányzó pénz, paripa, fegyver?

Márpedig ha nem közlekedésszervezési ökörhibák sorozata, hanem eszköztelenség miatt heringeztette Budapest és a Balaton között az utasokat a vasút, akkor ezt a felelősséget csípőből át kell dobni a tulajdonos állam, a kormányzati fenntartó vállaira. Annál is inkább, mert a MÁV jelenleg is sok olyan tartalék személyvagont és motorvonatot rejteget parkolópályán, amik felújítását az előző időszakban elhanyagolták, és azt a jelenlegi vezetésnek kellene a semmiből működésbiztossá alakíttatnia.

Hozzáértők szerint 65db korszerű, légkondicionált távolsági kocsi áll műszaki hiba és/vagy lejárt hatósági engedély miatt félreállítva. A 30 évnél fiatalabb regionális, illetve elővárosi járművek közül pedig 48db nem vesz részt a forgalomban, annak ellenére, hogy számos vasútvonalon kizárólag ennél öregebb, végletekig elavult szerelvények közlekednek. Halaszthatatlannak tartják, hogy a vasúttársaság gondoskodjon az adott esetben évek óta tárolóvágányon pusztuló személykocsik felújításáról, és újból forgalomba állítsa azokat, amin keresztül sok régi, alacsonyabb komfortot biztosító járművet kiválthat.

Ezen járművek műszaki modernizációjának pénzügyi forrássigénye ma értelemszerűen meghaladja a MÁV lehetőségeit, de ha sürgős állami beavatkozással az ilyen vagonok csak egy része visszahelyezhető lenne a forgalomba, az egycsapásra megoldaná a problémás nyári járatok kibővítését.

Az ehhez vezető egyetlen út bizonyára az, ha a médiában is kínos politikai kérdést generálunk a nyári balatoni horrorvonatozásokból és a MÁV gazdátlanság miatt elhanyagolt kudarcos szerepléséből. Vagy mégsem?

És még mielőtt - jobb híján - én venném át a MÁV marketingjét, mondjuk ki bátran: Nem megoldás, hogy az utazási igények pontos megismeréséhez nyaranta brutális emberkísérleteket végez a MÁV, miként az sem, hogy mi vasúthasználó magyarok időről-időre új MÁV-menedzsmenttel kísérletezgessünk a vasút sínretételéhez.


A másik körbejárandó alapkérdés a pünkösdi krízishelyzetre reagáló MÁV kommunikációs tévelygése, a médiának adott válaszok szakmai helytelensége.

A MÁV-szóvivő Biber Anett bajtársnő szerint:  "az az utas döntése, hogy állva vállalja-e az utazást, vagy inkább egy másik vonatot választ, ahol komfortosabban tud utazni és le tud ülni...".

Egy ilyen súlyú ad-hoc utasdöntést azonban jelen állás szerint nemhogy segítőleg alátámasztana, hanem egyenesen ellehetetlenít a MÁV. Ugyanis egyfelől a vasút legendás megbízhatatlansága és rendkívül rossz társadalmi hírneve miatt az embereknek utasként tapasztalati úton nincs bizalma abban, hogy egy esetleges későbbi/korábbi vonattal elkerülhető lehet az ilyen embertelen túlzsúfoltság, másrészt a MÁV sem ad a helyszínen olyan irányú rapid tájékoztatást, amivel az utasait megbízhatóan átirányítaná egy másik járatra, ahol szerinte garantáltan elkerülhető a káosz.

Azt is hozzáfűzte még, hogy az állva utazás teljesen biztonságos és semmi nem tiltja...

A lehető legszerencsétlenebb válasz volt ez most a MÁV-tól, hiszen adóforintjainkból fényesített stratégiai közszolgáltatóként a MÁV teljes ügyfélkommunikációjának az utasérdek (biztonság, kényelem, bánásmód, megbízhatóság, stb.) kell hogy álljon a középpontjában, ennélfogva a MÁV soha nem kommunikálhat úgy, mintha számára az utas egy ellenérdekelt fél lenne, nem pediglen tevékenységének legfőbb alanya és célja, utazási igényeinek minőségi kiszolgálója.

Különösen nem tálalhat ilyet a MÁV cinizmusba mártva. Aki ilyet nyilatkozik, vagy másokkal mondat ki, az sem a marketingszakma ökölszabályaival, sem saját rendszerének működési abnormalitásaival nincs tisztában. Végzetes szakmai hiba, ha egy efféle krízishelyzetben már tisztes magyarázkodásra sem futva, az utasra hárítjuk át a felelősséget.

Ha pedig mindezek tudatában mégis szándékosan teszünk ilyen kijelentéseket, tudnunk kell, hogy ez a fajta kommunikációs trógerkodás a magyar társadalom és a MÁV kényszeres érdekkapcsolatában nem lehet életképes.

Hogy miért? Mert a MÁV-val szembeni közelégedetlenséget ma már az általános közharag táplálja. Ugye ezerszám lehetne sorolni, hogy mi mindennel szolgált rá erre a vasút? Tudjuk, ismerjük...

De mindezek ellenére is fontos, hogy a Magyar Államvasutak - amint az a nevéből is következik - a mindenkori értékelvű nemzetérzés, az itthon otthon vagyunk komfortérzés, ezzel együtt a végre sínre tett hazai turizmus közszolgáltatói arculatának alakítója, utasmágnesező hívókürtje is legyen.

Mégis a hazai köztudatban a legtöbbek számára a MÁV már rég nem hívó-, hanem szitokszó. Nem hívogat, egyenesen taszít. Zavaró szégyenfolt a nemzeti büszkeség arculatán, a közösségi közlekedés bebábozódott szégyene. Közbizalom helyett széleskörű társadalmi bizalmatlanság övezi, ami nem feloldódni, hanem fokozódni látszik az ilyen szakmaiatlan kiköpések hatására.

Fenti alapvetések figyelembevételével tehát megállapítható, hogy
1. a magyar vasút kommunikációja egy rendkívül csúszós pálya és kényes ütközési terület, amin a házi marketing most nagyot padlózott.
2. ez a legtöbbet szidott, ezáltal legkommunikációigényesebb nemzeti közszolgáltatásunk.
3. a kommunikáció is a mindenkori MÁV-szolgáltatások része kell legyen mostantól.
4. ha az elvégzett munka (szolgáltatás) mellé nem tesszük oda a tökéletes kommunikációt, akkor bizony csak félmunkát végeztünk.
5. a piackövető változások menedzselése csakis fokozott kommunikációs aktivitás mellett lehetséges.

Ezt felismerve kell a MÁV csúcsmenedzsmentjének holnap reggel felébredve azt kiáltania:

Ne hagyjuk, hogy ilyen eseti krízishelyzetekben a média pozicionálja helyettünk a MÁV-ot! Tömeges utaspanaszokon alapuló médiahírre pedig azonnali sajtóközlemény legyen a válasz! De ha ez sem elég, akkor hát kezdeményezzük a téma társadalmasítását, kibeszélős-elemző TV- és rádióműsorokba, sajtóinterjúkba tolva bele és világítva meg a társadalmi megértést elősegítő pontos helyzetkép mi magunk általi kialakítását. Ahol majd érthetően elfogjuk mondani:

Nyáron mi is turizmusban utazunk. A tömegturizmus az mindig tömeggel jár. A tömeg pedig gyakorta kellemetlenségekkel. A MÁV nem a kellemetlenségekben érdekelt, hanem abban, hogy mindenkit hazahozzon. De ha mindenki egyszerre utazik, az problémák tömegét okozhatja. És ha minden vonatunk helyjegyes lenne - előre kiszámítható utaslétszámmal - akkor sem lehetne maradéktalanul felkészülni minden dömpingszerű utazási hullámra.

Mert a Balatonnál két úr határozza meg a mindenkori, folyamatosan változó (hiszen tudjuk, mert mérjük) utazási tendenciákat: az utas és az időjárás. Ezek mozgását külön-külön is nehéz lekövetni, együttesen még inkább - szinte lehetetlen szakmai feladat. És ez persze a vasút szezonális működésére is kihat. A legjobban előkészített és kivitelezett forgatókönyv mellett is okozhat előre nem kiszámítható nehézségeket. Mert nem mi határozzuk meg, hogy milyen legyen a nyár állandóan változó balatoni időjárása és a magyar tengerre vágyók körében az ott tartózkodások ciklusa.

És hogy egy-egy járat esetében természetesen még így is előfordulhat, hogy a szezonális utasszám olykor megugorja a pillanatnyi bővítési lehetőségeinket, mivel a vasúti közlekedésszervezés az egy rendkívül kötött műfaj, de még ennek ellenére is csak egyetlen dolog létezik, ami nálunk is rugalmasabb: a kaucsuk.

Ugyanakkor tudjuk, hogy a MÁV mindennapi munkája során sok hátrányt és előítéletet kell még leküzdenünk, és hogy a nyári fürdőturizmus számára kiemelt, szezonális idősávban méginkább felerősödhetnek a rendszerhibák, de ugyanakkor a bevezetett, új szolgáltatásaink előnyei is számottevően felértékelődnek az elégedett utazóközönség körében.

Tudassuk, hogy nálunk senki nem látja át és kezeli jobban a nyári vonatozások problémakörét. Az ezzel kapcsolatos problémákat pedig nem mi gerjesztjük, hanem a rapszodikus, nehezen tervezhető és kiszámítható szezonális körülmények. Következésképpen így a vasút sem a probléma, hanem a mindenkori megoldás része kíván lenni.

Balatoni és tengermelléki menetrendünk és az azt övező szolgáltatások soha nem látott gazdag kínálata is egyértelműen tükrözi, hogy a MÁV-nál 2019-ben minden eddiginél körültekintőbb és utasbarátabb módon készültünk fel a nyári szezonra.

És ha mindezt meggyőzően kifejtettük és megértettük, akkor válhat előítéletek és fenntartások nélkül befogadóvá a magyar társadalom a szezon legerősebb utazási üzenetére:

"HÍV A VASÚT - VÁR A NYÁR!"


(a szerző márka- és PR stratéga, aki nem a hazai becsontosodott szakmai dogmák szerint gondolkodik...)



Médiahivatkozások:

http://www.hirbalaton.hu/borzalmas-zsufoltsagra-panaszkodtak-balatoni-vonatok-utasai/ 

https://rtl.hu/rtlklub/hirek/zsufoltsag-a-balatoni-vonaton-2019-mav 

https://hvg.hu/elet/20190610_Nem_sikerult_megbirkoznai_a_MAVnak_a_hosszu_hetvegevel 

https://444.hu/2019/06/10/minden-vonatot-forgalomba-allitottak-megis-tomeg-volt-a-balatoni-vonalon 

https://nlc.hu/utazas/20190611/balatoni-vonat-zsufoltsag-punkosd/

http://propeller.hu/itthon/3425306-beletort-mav-bicskaja-hetvegi-utasaradatba?utm_source=hirkereso.hu&utm_medium=referral

https://noizz.hu/city-life/brutalis-zsufoltsagrol-panaszkodtak-a-punkosdkor-vonatozok/hcyl2d9 

 http://www.debreceninap.hu/orszag/2019/06/11/nem-birt-a-mav-a-hetvegi-utasmennyiseggel/

https://168ora.hu/itthon/irtozatos-tomeg-volt-a-balatoni-vonaton-sokan-vegig-alltak-az-egesz-uton-169537

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/mav-szovivo-az-utas-dontese-vegigallja-e-az-utat-vagy-megvarja-a-kovetkezo-vonatot/ 

BALATON vs. ADRIA hívószava 2019-ben!

A BALATON jelenleg is érvényes hívószava (márkaüzenete)
annak a 600.000 magyarnak, akik nyaranta úgy húznak ki Horvátországba a nemzet tava mellett, hogy mégcsak arra se néznek :

"Nincs itt semmi látnivaló kérem!
Lehet továbbmenni!"

Mert a Balaton az a hely, 

- ahol nem sétálhatod körbe szabadon a part mentén a tavat

- ahol nem ehetsz kedvedre a vizéből kifogott friss halat

- ahol még azért is fizetsz, hogy megmártózhass benne 

- ahol csak a pénzedet becsülik, nem a választásodat

- ahol még a fürdőszezont is megrövidítik

- ahol a vendégszeretet sem mindig van otthon

Az ADRIA hívószava (márkaüzenete):

"A Balatont elvehetik tőled, 
de az ADRIA örökre a Tiéd marad!

Nyaralj nálunk az Adrián úgy, mintha hazajönnél!"

Ha szerinted sincs ez így rendben, akkor a Balaton Barátai Márkaműhely 2019-ben is márkaalapozó közös gondolkodásra hívja a Magyar Turisztikai Ügynökséget, a hazai turizmus- és médiaszakmát, hogy ne a "szarok rája" maradjon a Balaton márkajele, és a Balatonra rázúduló közel 400MrdFt ablakon bedobott pénz legyen!

A márkaszemléletű, modern turizmusstratégiai gondolkodás önkéntes szellemi műhelyeként 2019-ben is a sürgető szakmai szemléletváltás kikényszerítésével irányítjuk és ösztönözzük az egységes márkagondolkodás fejlődését, a BALATON brand körüli évtizedes szakmai tévhitek felszámolását.

Balaton Barátai Márkaműhely
Adria-marketingesek a Balatonért!

A Balaton Márkaműhely válasza a 3. Balaton Konzílium alapkérdésére

Hogyan lehet valóságosan négyévszakossá tenni a Balatont?

Belátható időtávban sehogy, mivel ma még az idegenforgalmi nyár kihívásaival sem tudunk maradéktalanul megbirkózni. Páratlan turisztikai adottságait tekintve a Balaton a régió legnagyobb és leggyorsabban felmelegedni képes édesvízi fürdőtava, ugyanakkor mi, magyarok még a nyárból sem vagyunk képesek kihozni egy teljes értékű szezont.

Sokfelé irigyelt adottságai ellenére a Balaton turizmusát évtizedek óta csak takaréklángon üzemeltetjük: Európa alsó fertályán a Balaton az egyedüli fürdőtó, ahol hagyományszerűen mindösszesen csak 6 hét a nyár! 

Szezonhosszabbításról, új szezonok létrehozásáról álmodozunk, miközben a fürdőszezont sem vagyunk képesek optimumra járatni. Vagyis amíg ez a szakmai alapfeladat nincs kipipálva és a húzószezont nem állítjuk erősebb lábakra, addig stratégiai nézőpontból szinte fölösleges illúziókergetés a többivel maszatolni. Persze turisztikai szolgáltatóként próbálkozni-kísérletezni kell, sőt kötelező, eredményesnek lenni benne dicséretes. 

De lehet-e a négyévszakosság a fő kérdés úgy, hogy mellette csöndben elhallgatjuk a méltatlanul rövid balatoni fürdőszezont, ami fölött évtizedek óta csak szemlesütve moralizál a szakma? Vagy talán a téli Balaton kigondolása adja meg majd erre is a választ, miközben a nyári Balaton sincs rendesen felépítve? Egymást kell meggyőznünk a négyévszakos Balatonról, vagy a belföldi turisták tömegeit? Vajon a piac is ugyanúgy akarja-e a négyévszakos Balatont, vagy csak azok a turisztikai szolgáltatók szorgalmazzák mindezt, akik egész évben a tóvidék vonzerejéből élve, üzleti érdekekből feszegetik a szezonalitás kereteit? Mennyiben időszerű a téli Balaton titkait nagy erőkkel kutatni úgy, hogy még a balatoni nyárét sem sikerült igazán megfejteni? Mit mondhat nekünk a téli Balaton, ha még a tó nyári üzenete sem mindenki számára világos? 

Szerintünk az alapkérdés ez, aminek megválaszolásán keresztül nyílhat meg az út a valódi négyévszakosság felé.

ELSZABADULT A MIGRÁNSPOLITIKA TURIZMUMUSA!

Miért utaznak ránk a migránsok?

(A bevándoroltatás turisztikai értelmezése,
meghatározása szakmai szabadstílusban:)

"A bevándoroltatás a cserbenhagyásos turizmus azon speciális ága, ahol a szervezők csak az odaútról gondoskodnak..." (Balaton Márkaműhely)

A bevándoroltató turizmus jellemzői:
- Bevándoroltató turizmusnak azt nevezzük, amikor a Közel-Kelet, Kisázsia és Afrika vándorlelkű népei rövid otthoni tartózkodásaikat, hosszabb európai nyaralásokkal szakítják meg.
- Fakultatív, menekülő-túlélő programokkal tarkított családi-közösségi kalandtúra, melynek végén, a célba érést követően a vendéglátó fogadóország gazdagon jutalmazza (ingyen szállás, teljes ellátás, költőpénz, vendég-előjogok, stb.) a fáradt vándorokat.
- Az uniós "meghívóval" érkező vendég számára tartós, életre szóló kötődést eredményez az adott célország fejlett gazdaságához, szociális ellátórendszeréhez.

Az egyetlen olyan turisztikai ág,
- ami szükségtelenné teszi a személyes, igazoló okmányok meglétét, határokon történő felmutatását,
- ahol a turisztikai élménylánc bilincsben is végződhet,
- ahol a területfoglaló vallásturizmus elemei keverednek a behatoló vendégmunkások tömeges idegenforgalmával,
- ahol a beutaztatott vendégek számának és elhelyezésének kontinentális kiterjesztéséért folytatott politikai élethalálharc valódi háborúkat eredményezhet,
- ahol a küldő országok helyi és globális szervezőirodái komoly nemzetközi pénzügyi háttérrel és szakértői támogatással végzik idegen(meg)vezetői tevékenységüket,
- ahol a fokozódó nehézségek ellenére is bomba-módra szaporodnak az önkéntes jelentkezők az ilyen utakra,
- ahol egyes országok útbaigazító kerítés felhúzásával segítik a pontos tájékozódást, így mutatva a tévelygő vándorsereg számára a célországba vezető helyes irányt,
- ahol a nagyvonalú fogadóországok a nemkívánatos desztinációból gyalog érkezetteknek is repülővel biztosítják a hazautat,
- ahol a várható vendégéjszakák időtávjában garantált az abszolút világrekord, a folyamatos növekedés.

A bevándoroltatott turista jellemzői:
- Az útba eső tranzitországok rendfenntartó erőit általában széles, erőteljes gesztusokkal, szívélyes karlendítéssel üdvözlik
- A tranzitországok területén és főként azok határain rendszerint nehéz őket hosszabb maradásra bírni
- Magasról (és közelről is) tojnak ezen országok természeti szépségeire, vonzerejére, turistajárműveinek padlózatára
- Nehezen ismerik ki magukat az európai szokásokon, ezért inkább a sajátjukat használják
- Nagy örömmel teszik ingyen magukévá a fogadóország értékeit, féltett nemzeti kincseit
- A helyi kultúrából általában nem kérnek, azt otthonról hoznak magukkal
- Többségében hátizsákos utazók, akik nagy távolságokat tesznek meg, rendszerint csoportos gyalogtúra keretében
- Legtöbbször gyalogosan érkeznek és angolosan távoznak
- Előszeretettel használják ingyenesen az adott nemzetek országos tömegközlekedési hálózatát
- A tranzit- és fogadóországok lakosai számára sok esetben ők maguk szervezik a turisztikai attrakciókat, látványosságokat
- Sokan közülük előszeretettel kóborolnak el a kijelölt turistaútvonalakról
- Elvárják, hogy vendéglátóik szuvenírként kiemelt állampolgári, törvények feletti előjogokkal ajándékozzák meg őket
- Ha csalódnak egy ország bőkezű vendégszeretetében, tiltakozásképpen azonnal odébbállnak és másik elfoglalható gazdaságturisztikai régiót, bevehető idegenforgalmi célpontot keresnek maguknak
- Idővel ők maguk is képesek vendégeket generálni vendéglátóikból a saját hazájukban
- Az egyetlen olyan aktív vendégstátusz, ahol a célba érkező turista a megérdemelt pihenés helyett dolgozni kényszerülhet
- Nyelvi nehézségeik miatt egyesek (szakszerű idegenvezetés híján) tévedésből gyakran az irakiak, szírek, afgánok számára kijelölt látogatói sorokba állnak be...

Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy
1. Európa továbbra is biztonságos és zavartalan turisztikai célpont a beutazó migránsok és az iszlám vallásturizmus számára.
2. Vonzerő és hívószó tekintetében Európa képes ma a legtöbb népvándorló turistát megszólítani, idecsábítani.
3. Huzamos itt tartózkodásuk árát és költségeit nem az idecsalogatott vendégsereg, hanem mindenkor az adott, békés fogadóország közössége fizeti meg.
4. Elhúzódó látogatásuk lehetővé teszi, hogy mélyrehatóbban és tartósan megismerkedhessünk az ő kultúrájukkal, és igény szerint akár le is cserélhessük arra a sajátunkat.
5. A bevándoroltató turizmus minden évszakban egyaránt vonzó.
6. Az előrejelzés szerint folyamatos bővülés várható ezen a piacon a korlátlan számú, utazni vágyó, felizgatott tömegek megindulásával.
7. Az őket meghívó EU-s vezetők saját vendégeikként nem hazatalálásukban, hanem ott marasztalásukban érdekeltek.
8. A bevándoroltató turizmus extrém magas költségekért kínál minimum szolgáltatásokat, határtalan veszélyek és hatalmas egyéni kockázatvállalás mellett, mégis egyre népszerűbb beutazási forma, ami egyre fenyegetőbb méreteket ölt.

Ne éljünk vele! Ne hagyjuk, hogy bevándorlási hullámok korbácsolják fel a Balaton békés vizét!

Köszönjük, hogy szakértő segítőd lehettünk!

Balaton Barátai Márkaműhely
Adria marketingesek a Balatonért!