Ítélet-idő: a Balaton nem bűnös!

Régi mondás mifelénk, hogy két király ül a Balaton trónján: a Vendég és az Időjárás.

Ma ismét látványos ízelítőt kaptunk abból, amikor a Balatonnál nem a vendég, hanem a természet az úr: az Adria felől lecsapó orkán helyenként 100km/h fölötti széllökésekkel és méteres hullámokkal rajzolta át a tóvidék arculatát. Nincs mese: a Balaton is felébredt, készülődik, nyújtózik az idei megmérettetésre: szinte biztosra vehető, hogy ezerarcú, kedves óriásként most is a legjobb formáját fogja hozni, hogy örökre a barátunk maradhasson.

Ugyanakkor a tóvidék egyes önkormányzatai és turisztikai felelősei számára a 2016-os fürdőszezon is problémákkal terhesnek ígérkezik, mert súlyosbodó bajaikkal félő, hogy egyedül maradnak. Ilyen ma például Balatonmáriafürdő ügye, ahol ősz óta tartó drámai iszaposodás lehetetlenítheti el a közelgő fürdőszezont, a helyiek mindennapi életét. Segélykiáltásaikat a média széles körben segítőleg felvette, ám ha az állam nem dob azonnali mentőövet, az iszapbirkózás olyan össznépi sárdobálásba csaphat át, ami megint alaptalanul feketítheti be a mi szeretett Balatonunk hírnevét, féltett imázsát.

Ezért társadalmi szinten is egyre feszítőbb a kérdés: ilyen páratlan természeti és kulturális adottságokkal hogyan süllyedhetett a Balaton (aminek fénye a rendszerváltás óta folyamatosan kopik) a hazai turizmus legellentmondásosabb, legvitatottabb és legtámadottabb szereplőjévé? Ha a Balaton a földkerekség középméretű tavainak legszebbjei közé tartozva nemzeti turizmusunk gyöngyszeme, akkor miért hagyjuk gazdátlanul, irányítás nélkül sodródni? Hol késik az állami szerepvállalás? Miért tehetetlen a szakma? A tóvidék vonzerejét és versenyképességét kockára tevő, ismétlődő behatások ellen miért nem fogjuk meg jobban egymás kezét? És persze ott a kulcskérdés: márkaértékétől megfosztottan vajon lehet-e majd egyszer a Balaton is olyan csillogó brand, mint az Adria?

Mi hisszük, hogy igen, mert a Balaton ennél többet tud, és többet is érdemel. Itt az idő, hogy a Balatonnál is rendbe tegyük a dolgokat, mert nem a hellyel van a baj, hanem a fejjel. Márkaműhelyünket is ez a felismerés hívta életre, így iránymutató gondolkodással közvetlenül igyekszünk elősegíteni a helyi és kormányzati szereplők összefogását, a sürgető szakmai szemléletváltás kikényszerítését.

Jó hír, hogy a háttérben már szerveződik valami, a kormányzat mellett a helyi erők is megmozdultak és összefogásra szólítanak, vannak már új turisztikai szezonokat ígérő kísérleti kezdeményezések, egyetemi hátterű, Balaton-turizmust kutató intézet, de nincs még valódi, szakmai alapú párbeszéd, nincs közös platform az égető Balaton-problémakör átfogó, mélységi feltárására és kibeszélésére.

A Balaton ma ugyan több, egymástól elkülönült munkaszervezettel is rendelkezik (Balaton Fejlesztési Tanács, Balatoni Regionális TDM Szövetség, Balaton Szövetség, stb.), ám nincs önálló, operatív menedzsmentje, régiós hatáskörű irányító központja, amelyben minden erre rendelt hivatalos, vagy önkéntes társadalmi szervezet együttesen képviseltethetné magát. Márpedig bőven lenne mit közösen megvitatni, a baj az, hogy nincs hol. Hiába miénk itt a tér, ha nincs az a pad, aminél összegyűljünk.

Itt az idő, hogy a Fővárosi Turisztikai Kerekasztal mintájára mi is létrehozzuk végre azt a Balatoni Turisztikai Kerekasztalt, amelyre a Balaton Barátai Márkaműhely már 2014-ben is tett sürgető ajánlásokat. Igaz, a Balaton – Budapesttel ellentétben – ma még nem független közigazgatási egység, és nem is egy önálló turisztikai régió, ennek ellenére közösen akar gondolkodni és cselekedni a tóvidék jelenét és jövőjét meghatározó sorskérdésekről. Létfontosságú, hogy ezeket egy szakmailag menedzselt közös gondolati körbe vonjuk be, amihez keretet (egyenlő feltételek biztosításával) már a leendő Balatoni Turisztikai Kerekasztal szolgáltatna, hogy mindannyian eredményesebben szolgálhassuk a Balaton ügyét.

Hisszük, hogy a Balaton turizmusa képes és tud is változni, fejlődni, ezért a Balaton-márkázás jobb megalapozása érdekében mostantól közös műhelymunkát tervezünk minden érintett és remélhetőleg nem érdektelen szakmai, kormányzati, önkormányzati partnerrel.

Itt az idő, hogy a Balatont a magyar turizmus állatorvosi lovaként ne hagyjuk tovább botladozni, hanem némi márkavarázslat bevetésével turbózzuk fel és csináljunk szárnyaló pegazust belőle. Mert a Balaton trónjára csakis akkor tehetjük fel az igazi (szakmai) koronát, ha majd a Hetedhét(horvát)országból visszacsábított Vendég mondja ki: ez király!
Addig minden más csak mese.

Szezon előtti marketingüvöltés a Balaton felelőseihez: Fogjunk össze Balatonmáriafürdőért!

A Balaton Barátai Márkaműhely azonnali cselekvésre szólítja fel a tóvidék régiós és kormányzati felelőseit az iszapárral sújtott balatonmáriafürdői strand megmentése érdekében!

> Balatonmáriafürdő magára maradt iszapgondjával
> Óriási csapás érte a Balatont, nézze meg, hogy néz ki a tavunk!

> VÍZ HELYETT VASTAG ISZAP BORÍTJA BALATONMÁRIAFÜRDŐ STRANDJAIT
> Iszapba süllyed a turizmus a Balaton nyugati medencéjében

Ja, hogy nincs felelőse a bajnak, mert még nincs tógazda? Mert a Magyar Turisztikai Ügynökség még nem állt fel? Mert hivatalosan még nem létezik olyan, hogy Balatoni Turisztikai Régió? Mert nincs még egy kézben a Balaton turisztikai irányítása? Mert a Balatonnak továbbra sincs operatív menedzsmentje, kommunikációs fejállomása, átfogó készenléti cselekvési, vagy menedzsment terve, egységes tókommunikációja, összehangolt mondanivalója, krízisközpontja, hozzáértő válságstábja?

Szakmai és civil körökben is szégyennek tartjuk, hogy ezek hiányában hónapok óta nincs közös kormányzati és régiós fellépés, összefogás az iszapár ügyében, az érintettek nem állnak be segítőleg Balatonmáriafürdő mögé, nem állnak ki egységesen érte. Nem arról volt szó, hogy senkit nem hagyunk az út szélén? Ne dugjuk a fejünket a homokba (iszapba)! Egy ekkora színes-szagos problémát nem lehet elrejteni, lokalizálni, elszigetelni: kihat a Balaton egészének megítélésére, szezonális vonzerejére, versenyképességére. Épp ezért Balatonmáriafürdő problémáját - az állami turizmusirányítás mellett - minden tóparti önkormányzat és szakmai szervezet a sajátjaként is kell, hogy kezelje, merthogy ez a csapás jelen pillanatban is erősen bepiszkolja, bemocskolja az idei fürdőszezon már most sem szeplőtlen arculatát, üzenetét. 

Ne hagyjuk, hogy ez maradjon májusban a Nyitott Balaton legfőbb attrakciója, negatív látnivalója! Vagy ha igen, akkor csináljunk valahogy a hátrányból előnyt, a vereségből nyereséget! Mi ebben is segítünk, ha kell. Lobbizzunk közösen a sürgető állami beavatkozás kikényszerítéséért, és adjunk egységes, megnyugtató választ a média, a nyilvánosság felé! Itt az idő, hogy a korábbi, döcögősen induló tóparti összefogás mostanra közös cselekvésre váltson: EGY BALATON - KÖZÖS ÉRDEK!

Ám vannak helyzetek, amik ma még ez ellen dolgoznak, a nagy szavakat nem mindig hitelesíti a valóság. Mert tehet például olyan bizakodó kijelentést Lengyel Róbert független polgármester a balatoni hajózás szezonnyitó ünnepségén, hogy a közös hajóban a tó körüli települések együtt ünneplése az egységet szimbolizálja. Ám ha egy települési vezetés - Siófok közismert és sajnálatos példáján keresztül - még önmagával sem képes jól együttműködni, akkor hogyan várhatunk el régiós szintű önkormányzati összefogást?

Vagy ha például a Balaton Szövetség vezetői még abban sem tudnak nyilvánosan megegyezni, hogy mikor, melyik évben alakultak meg (a magunk részéről inkább a Balázs Árpád-féle álláspontot osztjuk), és ez a vita a sajtóban is teret kap, annak milyen üzenete lehet a nagyvilág, a turisztikai piac felé? Egy ilyen elkerülhető performansz a külvilág szemében nem csupán az adott szervezet (amin belül egyébként komoly értékteremtő munka folyik) tekintélyét, hitelességét és szakmaiságát rombolja le, hanem az összbalatoni egységkép megítélését, imázsát is lerontja. Lássuk be: ilyen zavaró tényezők mellett nem könnyű feladat a Balaton egységességét meggyőzően hangsúlyozni. Ha mi egymást esszük meg, arra nem hívhatunk vacsoravendéget.

De még ez sem lenne akkora baj: egy-egy félrecsúszott, vagy balul elsült Balaton-nyilatkozat, a megosztottság és széthúzás még mindig nem okoz akkora károkat, mint az, ha például egy efféle krízishelyzetben kollektívan elbújva mélyen hallgatunk. Itt az idő, hogy a korábbi katasztrófamarketinget végre Balaton sikerkommunikációra cseréljük! Mert a Balaton - mint a földkerekség középméretű tavainak egyik legszebbike és nemzeti turizmusunk gyöngyszeme - megérdemli, hogy mindannyian (kormány, média, turisztikai szolgáltatók, vendég) egyaránt jól bánjunk vele. Horvátországban - de az Adria összes tenger-melléki régiójában is - elképzelhetetlen, hogy olyan mostohán bánjanak és úgy beszéljenek a tengerükről, mint mi magyarok a Balatonról.  

Ma a Balatonnál nem egy-egy szokatlannak tűnő természeti jelenség - ami eleve kódolva van a tó genetikájába - hanem a tájékoztatás a legnagyobb katasztrófa, mert a szervezetlen, fej nélküli kommunikációval a kisebb bajokból is nagyobbat csinálunk.

Biztató hír, hogy a napokban zajlott le az a széleskörű műhelybeszélgetés, amin a Balaton-kommunikáció megújítását kereső balatoni szervezetek és intézmények vettek részt. Ez a kormány által is szorgalmazott égetően fontos kezdeményezés (a Nemzetgazdasági Minisztérium háttértámogatásával, a Balaton Fejlesztési Tanács égisze alatt, a siófoki városháza Balaton-termében valósult meg) egyértelművé tette, hogy mostanra elodázhatatlanná vált egy "Balaton Hírközpont" felállítása.

A Balatonnak olyan menedzsmentre és olyan koordinációs tájékoztató központra van égető szüksége, ami képes egységes Balaton-üzenetek kialakítására és közvetítésére, és ami kezelni tudja a régión belül keletkező bulvárturisztikai események kommunikációját, azok negatív kicsapódásait. Tipikus példa lehet erre az országosan is egyre nagyobb port kavaró Aqua Regnum Hungary nevű gigaprojekt tó körüli ámokfutása, vagy a tervezett fűzfői lőporgyár ügye. A Balaton Hírközpont felállítására és működésére mi is hamarosan megtesszük részletes szakmai ajánlásainkat, aminek első feladata egy azonnali cselekvési/kimenekítési/megoldási terv elkészítése kell legyen, a balatonmáriafürdői turisztikai szezon közös megmentése érdekében.

Sajnos az egyik balatoni szervezet vezetője újra azt kifogásolta, hogy nem balatoni emberként milyen alapon és mégis hogy merünk mi beszélni, a kormányzat felé is szót emelni a Balaton nevében, érdekében? Ezt a kérdést már korábban is megválaszoltuk: a Balaton mindenkié. Mi tartjuk életben, turisták, nyaralótulajdonosok. Senki nem szabhatja meg, hogy ne érezzük ugyanúgy magunkénak, mint egy született balatoni. Legyen az akár polgármester, vagy bármilyen regnáló tóegylet vezetője. Mi helyettük (és persze velük közösen) is változáshozó szakmaisággal gondolkodunk és cselekszünk, vagy éppen kormányzati körökben lobbizunk a Balatonért, amit a többség azért pozitívan értékel. Meglehet, hogy talán nem is ok nélkül száll be az állam a Balatonmárkázásba? Ugye kicsit sem kínos, hogy a Balaton jó hírének helyreállításához olyanok mutatnak jó példát és követendő irányt, akik amúgy teljesen más vizeken hajóznak?

Lássuk be: a Balaton Barátai Márkaműhely létezése a nem létező állami turizmusirányítás és a gazdátlan tómarketing kudarcának közös terméke, ahol önkéntes munkával, a sürgető szakmai szemléletváltás kikényszerítésével Adria-marketingesként is segítjük egy új, márkaszemléletű Balaton-gondolkodás kibontakozását, a tómarketing megújítását. Persze senkinek sem szégyen tapasztaltabb szakemberektől tanulni, főleg ha az ingyen van. Kívülállóként eddig is igen sokat tettünk a Balatonért, sajátosan progresszív, marketinges szabadstílusban. Hogy miért pont így? Mert számos szakmán belüli véleményt és sok százezer ember dühét is tolmácsoljuk ezzel az állam és a tóvidék felelősei felé. Azokét, akik szerint a Balaton nem bejáratott, hanem egy lejáratott márka és szolgáltatás, ami miatt magyar családok tömege inkább a tengerparti nyaralást kényszerül választani. De ezt az igen kínos témát egy meghökkentő marketingkutatás szomorú következtetéseiként majd részleteiben is feltárjuk.

Amúgy kormányzati körökben feltette-e már egyáltalán valaki a kérdést, hogy a beígért és várva-várt 300Mrd-os fejlesztési forrás egyáltalán milyen problémákat old meg a Balatonnál, és miket nem? Balatonmária(iszap)fürdő drámai helyzetét bizonyosan nem orvosolja. Akkor pedig a magyar állam villámgyorsan nyúljon a másik zsebébe és dobjon pénzügyi mentőövet a településnek, mert egy ilyen iszapkatasztrófa a balatoni fürdőszezon mellett, simán maga alá temetheti az újonnan felálló Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai létjogosultságát is. Cselekedjünk hát!

Sürgősen kukába az új Balaton-szlogennel!

Ezt ugyan nem mi követeljük, hanem a háborgó kommentelők az www.ilovebalaton.hu portálon az alábbi cikkre reagálva:

„A Balaton Budapest kertje 
Szakértők azt mondják, a két márka összeköthető lenne. És meg is kéne tenni.”

(a címben szereplő - egyébként foghíjasan idézett - kijelentés az Országmárka 2.0 konferencián a balatoni turizmus egyik prominensétől a valóságban így hangzott el: „a Balaton szinte Budapest kertje”)

Úgy tűnik, még így is sokaknál kiverte a biztosítékot. Számukra értelmezhetetlen, igaztalan, valószerűtlen, logikátlan, de mindenekelőtt bántóan lealacsonyító ez a jelző. Íme, a reakciók:

„Balaton az a Balaton.Micsoda baromság összemosni Budapesttel.”
„Egy tó, mint kert??? eleve képzavar..”
„Eszement hülyeség. Balaton Mo. tava.”
”Ekkora Pesti baromságot! Akkor inkább Veszprém terasza!! Méghogy Budapest...”
„Hatalmas hülyeség! Semmi köze a Balatonnak a fővároshoz!!!”
„Inkább, a Balaton, Magyarország kertje!”
„Magyarország Budapest gyarmata.... borzalmas ez a szlogen, pontosan az ország egyik legnagyobb problémáját hangsúlyozza, amit a bamba pestiek nem érzékelnek.”

„És mi az, hogy a Balaton egy KERT? Mi a KERT értelme ebben az összefüggésben? Ülünk egy lugasban, vagy a gyümölcsfákat metszegetjük a gyomlálás után? Vagy éléskamra? Milyen tevékenységek fűződnek egy kerthez és hogy jön ehhez a Balaton, ami egy nagy külön régió a maga tipikus üdülési szerkezetével? A Káli-medence lehet egyfajta kert talán, de az egész Balaton ennél sokkal összetettebb. Egy külföldi számára ez a párosítás nem mond semmit, mi, magyarok meg pontosan tudjuk, mekkora hülyeség.
És miért pont Budapest? Miközben a balatoni turizmus semmiféle kapcsolatot nem alakított ki a régió meghatározó városaival, lásd Veszprém, Keszthely, stb. „

„Budapest kertje a Budai-hegység és az agglomeráció! Nehogy már összekeverjük a Balatonnal vagy a Velencei tóval! A Balaton Magyarország üdülőparadicsoma,ha úgy tetszik a "Magyar Riviéra",aminek vendégforgalmát minden igyekezet ellenére elsősorban az időjárás befolyásolja! Ezért nehéz versenyképes alternatívát nyújtania a kiszámíthatóbb klímával rendelkező tengerpartokkal szemben.Az árakról nem is beszélve,aki Magyarországon még üdülésre tud költeni,kétszer is meggondolja,hogy hol töltse -költse el a szabadságát! Számottevő belföldi idegenforgalom nélkül a Balaton tovább sorvad,nem a külföldiektől kellene várnunk a megváltást,hanem elsősorban a magyar családokat, munkáltatókat kell helyzetbe hozni különböző célzott támogatásokkal! Ami a külföldieket illeti,én " Bp.-Balaton csomagban" népszerűsíteném ,ez fordítva már régóta működik! A balatoni szállodák,utazási irodák mindíg is kínáltak Bp-i városlátogatásokat a nyaralóvendégeknek!"

„A balaton legjobb (?) nemzetközi szlogenje a kövekező (copyright nálam): "Balaton - ahol a Mikulás nyaral!" smile hangulatjel "Lake Balaton - where Santa Claus spends his holidays!" (egyébként így is van, mert a finn mikulást alakító férfi a balatonra jár egy finn haverjához.) egyébként az, hogy a balaton budapest kertje nem jó szlógen, mert egyáltalán nem igaz ...a balaton egy saját géniusszal rendelkező táj... nem valaminek a valamije. hanem balatonország....”

„Mar attol is hanyok altalaban hogy az egesz keleti medence a BPieké, és még ezzel is reklamozni!??? Jobb szlogen nem volt? Mondjuk latszik hogy annak tekintik BPnert Siofokon kivul kb sehova nincs rendes tomegkozlekedes. Ami a legnagyobb baj még, hogy a Déli parti háttértelepülésekre semmi, de semmi összeköttetés nincs szinte a Déli vasúttal. Pl. Marcaliból hétvégén (nyáron is, nemcsak elő-és utószezonban) tömegközlekedéssel eljutni szinze lehetetlen.4-6 buszjáratpár van ezeken a napokon, ütemes menetrendnek, vagy vonatokhoz való igazításnak se híre-se hamva, a legutolsó járat szombat-vasárnap pl. 19:20kor indul a partra a partról vissza pedig 20:00 körül. Egy EB meccset nem lehet így megnézni pl. egy rohadt korsó sör mellett, mert nem tudsz hogy hazajutni csak kocsival, arról nem is beszélve, hogy az éjszakai élet kizárólag valaki sofőrködésével vagy taxival (aki horror áron szállít, mivel monopol) megoldható a visszajutással egyetemben a háttértelepülésekre. Ezen kívül a háttértelepülések az adottságaikat (borászatok, fürdők,stb.) is csak autóval látogathatóak amit egy borászatnál például ugye nem kell ecsetelni mekkora probléma. Nem értem, hogy a horvátkonál az éjszakai és a háttértelepülések forgalmát hogy tudták nyugati színvonalon, ütemezetten, rendes tájékoztatással megoldani már 6 évvel a háború után, de itt 70 évvel egy háború után még ez sem működik. És akkor a siófoktól nyugatra lévő vonatos tötymörgést, és azt ha hideg van azért késik 50 percet a vonat, ha meleg van azért még nem is említettem... Nem kell csodálkozni, hogy a nyugati a Horvátokhoz megy le s nem ide...”


Hogy mit gondolunk mi erről a kertekalja-szintű eltévedt marketinglövésről?
A konferencia résztvevőjeként (ahol a Balaton Márkaműhelyt képviselve két fővel voltunk jelen) biztosra veszem, hogy a szlogen kiötlői ezt nem a Balaton új hívószavának szánták. Ez a szlogen vélhetően direkt ehhez az eseményhez lett kigondolva. Az Országmárka 2.0 konferencia fő témája pont arról szólt, hogy az országmárkázás égisze alatt (amit úgyszintén stratégiai tanácsokkal segítünk), hogyan lehetne a Budapest és Balaton márkákat párhuzamosan fejleszteni, mivel a közeli jövőben ezekre nagyon sok pénzt szán a kormány. Létkérdés, hogy ebben a Balatont Budapesttel egyenrangú partnernek tekintsék. Vagyis ezzel a meghökkentő pozicionálással nem a fővárosban élőket akarja még jobban magára húzni a tóvidék, csupán Budapesttel megegyező súlyt és figyelmet kíván szerezni a Balatonnak azzal, hogy rámutat: turisztikai értékét és szerepét tekintve a magyar tenger is van annyira hangsúlyos, mint a főváros. Tehát a legkevésbé sem arról van szó, hogy a Balaton egy ilyen behódoló kijelentéssel lefekszik Budapestnek, hiszen ebben az értelmezésben nem is saját, belső turisztikai piacaként tekint a fővárosra, hanem mint jövőbeni együttműködő turisztikai partnerére, akivel összefogva, hatékony és tartós keresztmarketinggel megalapozott, vele egyenértékű, közös célpiaca lehet a beutazó nemzetközi turizmusnak, aminek fősodra ma statisztikailag is Budapest. Ezt szolgálná tehát ez a fura pozicionálás, amivel a Balatoni turizmusszakma a kormányzatnak, ezen belül az új állami turizmusirányítás felelőseinek üzent. Sajnos ez az eltévedt üzenet a belföldi turizmus irányába elég félreértelmezhető módon csapódik le. A baj mindig abból van, mikor az ilyen szűk szakmai köröknek címzett mondatokat felkapja a sajtó és kikerül a társadalmi nyilvánosság elé.

Mi ebből a tanulság?
Ha mi prémiummárkaként építjük a Balatont, akkor az tényleg nem lehet valaminek a valamije. Mert ha "a Balaton szinte Budapest kertje", akkor a vidék Magyarországának kertje meg kizárásos alapon az Adria? Tény: továbbra sincs olyan Balaton-üzenetünk, ami mondjuk az Adria-életérzést 100%-ban magáénak valló sok-sok honfitársunkat képes lenne újra a magyar tengerre bevonzani. Ők azok a százezrek, akik számára már egész éven át kitartó élményt biztosít egy-egy kiadós tengerparti nyaralás, ahol még turistaként is inkább otthon érezhetik magukat, mint a Balatonnál, akik a profi turizmusmarketingnek és a nagyfokú vendégelégedettségnek köszönhetően, gyakorlatilag egész évben ennek az egy-két hétnek élve, már-már vallásos áhítattal vonzódnak az Adriához, és akiknek itthon tartása érdekében ezidáig semmit nem tett a láblógató szakpolitika.

A Balaton így évről-évre versenyképtelenebb, ne szúrjuk hát el kiforratlan kezdeményezésekkel a maradék esélyeket, mert így ahelyett, hogy erősítenénk és felértékelnénk, csak ártunk neki a koncepciótlan, stratégia nélküli össze-vissza pozicionálásokkal. Kedvenceink ezekből: „Siófok a Nyár Fővárosa!” (ha csak a nyár fővárosa, akkor télen micsoda?:)
„A Balaton nem egy nyaralóhely, hanem a vidék legnagyobb agglomerációja.” (Lefordítva ez lehet a „mi vagyunk a Balaton, utáljuk a turistát” indíttatású pozicionálás)

A régiómarketinges gondolkodás nem maradhat belterjes, és a kommunikáció sem lehet kizárólag helyi érdekeket szem előtt tartó, vagy alárendelt szerepbe kényszerítő. Jelen helyzetben ennek még a látszatát, a gyanúját is el kellett volna kerülni.

Fontos, hogy a balatoni turizmusért küzdő szervezetek ne csak saját elképzeléseikre koncentráljanak, hanem a turistára is: képesek vagyunk-e az ő fejével gondolkodni és az ő szemével is látni mindazt, ami ma a Balaton értékajánlataként kerül meghatározásra? Ha nem akkor közösen kell megtanulnunk, mert pont ez a marketing lényege, különben soha nem fogjuk megérteni az igazi problémákat, a valódi kérdéseket. Szakmai mentőövet dobó segítő közösségként mi kizárólag ezért bontottunk vitorlát a Balatonnál.

Legyen ez a kis kerti séta intő példa a Budapest és országmárkázók felé is: mennyire könnyű és veszélyes mellényúlni, amikor csak úgy improvizatíve próbálunk meg egy turisztikai megamárkát egy nemzeti márkakör éppen kibontakozó viszonyrendszerében elhelyezni. Főleg így, hogy e két vezérmárka még önmagában is alig értelmezhető, külön-külön sem sikerült még professzionálisan felépíteni és kommunikálni, nem hogy együttesen. Sem a Balatonnak, sem Budapestnek nincs kimunkált, egyedi turisztikai karaktere, ütős pozicionálása. Mi tudjuk, hogy csakis közös gondolkodással lehet mindkettő igazán sikeres, amit az országmárkázás alá bevont folyamatok kedvező kölcsönhatásai befolyásolhatnak leginkább.

A pozicionálás pedig csak a márkázás végterméke lesz, ahová még hosszú út vezet a Balaton és Budapest marketingjének felépítésén keresztül. A Balatont természetesen nem Budapest, hanem az összmagyar lakosság igényeit szem előtt tartó nemzeti turizmus érdekeinek megfelelően kell újragondolni. És ha a vendégmágnesezés csak akadozva megy, akkor legalább a tóvidék gyengélkedő, de mégis csak független imázsát ne tegyük már taszítóvá olyan lealacsonyítónak tűnő pozicionálással, hogy a Balaton szinte Budapest kertje. Különben tényleg elmehetünk kapálni.


Kapcsolódó hírek:
A Balaton Budapest kertje? Vagy valami más? (turizmusonline.hu)
Nagy port kavart egy, a Balaton márkázásával kapcsolatban elhangzott gondolat, amiről a március elején megrendezett Országmárka 2.0 konferencián esett szó.